Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

használt nyelv, nemcsak a Bánátban, de a magyarországi nagy városok hétnyolcadában és egyetlen népfajra sem hozott több hátrányt a magyar nyelvnek, ennek a már csaknem elfelejtett és említésre méltó irodalom nélküli nyelvnek a felélesztése mint éppen a magyarokra." Szerinte a XVI-XVIII. század történelmének fitytyet hánytak - akkor még a királyság minden lakosa büszke volt arra, ha Hungarus-nak nevezték -, mikor a latint a magyarral helyettesítették. Ez heves ellenhatást váltott ki és felélesztette a szláv és román nemzeti tudatot. Már 1839-ben meggyőződött arról, hogy a magyar népfajra végzetes reakció lesz a túlzó-magyarítás eredménye. Korlátot emelt Magyarország és a birodalom többi része közé, irritálta a többi nemzetiséget, akiket Ausztria természetes szövetségeseivé tett. így következtet Paton arra, hogy a túlzó-magyaroknak nem is lett volna semmi esélye az Ausztriával való katonai szembenállásra, ha a birodalom horvát határőrvidéki életereje nem folyik el Lombardiában. Most azután a magyarok rosszabb helyzetbe kerültek, mintha megelégedtek volna azoknak a nagy igazságtalanságoknak a megszüntetésével, melyek azt okozták, hogy az ország a birodalom többi részéhez képest olyan nagy kontrasztot mutatott.

8 Az osztrák birodalom egysége ellen fordulás mellett a nemzetiségek elnyomása az ami lényegesen befolyásolta Paton véleményének kialakulását. A harmadik tényező pedig, hogy nem hajlandó elismerni, hogy a feudalizmus megszüntetése volt az első lépés, mely a forradalomhoz és szabadságharchoz vezetett. Az úgynevezett magyarbarát angliai sajtót és közvéleményt ítéli el, amikor ezeket írja: „Az összes rendkívüli hallucinációk között, melyek hatalmukba ejtették Anglia népét, a túlzó-magyarságra vonatkozóak a legrendkívüliebbek. Mert ennek a nemes nemzetnek (ezt nem tudom elég sokszor ismételni) a jelenlegi földre sújtott állapotát nem a szabadság szeretete okozta, hanem az uralkodás szeretete. Nem a hazafiság és a sok nemzetiségű ország szeretete, hanem a nemzeti önzés, a saját nemzet oly túlzott mérvű imádata, mely összeférhetetlen a többi nemzet saját maga iránti szeretetével és a birodalom egységének megmaradásával, amellyel ha nem is törvényhozási, de pénzügyi és katonai kapcsolatban volt. Az ok tehát nem a feudalizmus valóságos megszüntetése volt, azaz a nemes és nem nemes egyenlő adóztatása, a közlekedés kiterjesztése a folyókon és a pusztákon, a korrupt elöljáróságok eltávolítása és az összes népnek saját nyelvükön és vallásukban való nevelése révén történő felemelése, hanem a feudalizmus csalfa eltörlése volt, ami a földbirtokosok vagyonának megfosztását jelentette azáltal, hogy földbirtokaik jövedelmének jelentős részét elvették tőlük és a kártérítés biztosítása megfogalmazatlan, homályos és egy szalmaszálon függő maradt." Ugyanennek a gondolatsornak a végén bizonyos intést céloz az újonnan berendezkedő osztrák kormányzat címére is. Mint írja, Ausztriának tudatában kell lenni, hogy módjában áll Magyarországot egy nagyobb Lengyelországgá változtatni, de eszükbe kell jusson, hogy a központosítás a ma8 Paton i. m. 52-54. C^ 5W