Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig
zésre álló méhdézsmalajstromok szerint Polgáron alig volt méhészkedés, Szentmargitán is csak 1575. után jelentősebb. A kiugró év adatai: Polgáron 1590-ben 4 tulajdonos 6 méhkasa, Szentmargitán 1598-ban 6 tulajdonos 109 méhkasa. 157 Polgár területén előkerült három e korabeli pénzlelet feldolgozása 158 bizonyította, hogy a településen 1590-1599. között még volt pénzforgalom, de az 1570-1590. közöttihez képest nagymértékben csökkent. Két éremlelet - 369 + 329 összdarabszámmal - 9/10-e komoly értéket képviselő magyar, osztrák, cseh, szászországi és más német birodalmi tallérból áll, legfiatalabb veretei 1594-ből valók. Elrejtésük tehát nagy valószínűséggel 1595-re tehető. A pénzforgalom megoszlását mutatja, hogy mindkét leletnek a többsége az 1564-1594. év közötti évjáratokból való, a legtöbb veretet adó év 1580. Tekintettel arra, hogy mindkét lelet nemcsak értékben nagyobb az e korból maradt pénzleleteknél, hanem többségében értékálóbb külföldi tallér, tulajdonosa vagy a feltehetően állatkereskedelemmel pénzt szerző leggazdagabb jobbágyok közül való, vagy távolsági kereskedelemmel foglalkozó kalmár. Gondolhatunk arra is, hogy a pénzek elrejtője esetleg a természeti adottságai miatt bizonyos védelmet nyújtó faluba menekült káptalani officiális vagy rövid időre ide behúzódott nemes. A harmadik lelet - 849 darabból áll - legfiatalabb vereté 1599. évi. A pénzek többsége az 1580-1597. közötti évekből való. A 2/3-ában magyar érméket tartalmazó pénzlelet teljesen bele illik a kor nagyszámú és tipikus érmeleleteibe, csak két arany és nyolc tallér van benne, döntő többsége magyar dénár, lengyel hármas garas és garas. Annak ellenére, hogy az érmék pénzforgalmi csomósodásának egyik időszaka 1590. utánra esik, éppen a másik két leletben oly nagy számmal meglevő külföldi talléroknak az eltűnése mutatja a század utolsó évtizedének leromlott gazdasági helyzetét. Elrejtője módos, kupeckedő vagy iparral is foglalkozó jobbágy lehetett. Az elrejtés időpontja egész bizonyosan 1599/1600-ban adható meg. Mielőtt a hajdúk Polgárra és Szentmargitára történt betelepedését megelőző helyzetet felvillantanánk, foglaljuk össze azt a keveset, amit a két település egyházi-művelődési életéről tudunk. A tatárjárás utáni újranépesedés, majd gazdasági-társadalmi fejlődés következtében bizonyára itt is épültek későromán vagy koragótikus stílusú falusi templomok - mint például a távolabb szomszédos Nánáson, Dorogon, Böszörményben, Zeleméren, Viden. Az sem valószínűtlen, hogy Szentmargitának még a tatárjárás előtti temploma alapjait takarja a föld a Koponyacsárda dombján. Korábban hangoztattuk, hogy az Árpád-kori Polgár falu helyének meghatározása döntően függ attól, megleljük-e templomának helyét, ami mindenképpen a mai belterületen kívül kereshető. A falu XV. század végi - XVI. századi templomát csak feltételezhetjük a mai római katolikus templom alatt. Itt mindenképpen alapkutatást kell végezni. Kutatott településeink az egri püspökség, majd a káptalan 157 Sugár i. m. III. rész. Dézsmajegyzékek. 158 Módy György-Cedai István-Kahler Frigyes: XVI-XVII. századi pénzleletek Polgárról. DMÉ 1965. (Debrecen, 1955.) 97-130. - A feldolgozásban szereplő negyedik lelet korban túlmutat a hajdúk letelepedésén. 416 ?J
