Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

Lássuk most a családnevek előfordulását, az eltérő keresztnevek összevonása után. Az 1572. évi defter 100 jobbágyneve 66 családnevet, az 1570. évi dézsmajegyzék 103 jobbágyneve pedig 62 családnevet mutat. Ezek közül 30 mind a kettőben előfordul. így tehát a defterben 36, a dézsmajegyzékben 32 olyan családnév szerepel, melyet a másik forrásban nem találunk meg. A vizsgálható családnevek száma együtt 30 + 36 + 32 = 98. A népesség helyben maradására, illetve elvándorlására igen fontos az az arányszám, melyet akkor kapunk, ha ehhez a 98 családnévhez viszonyítjuk a már 1556-ban megismert 58 családnevet. Ezek közül ugyanis 32-t megtalálunk a 98 között is, tehát Szentmargita 1570-es évekbeli népességének közel 34%-a a falu ősi lakosságához tartozott. Az 1556-ból már ismert és más helyről történt beköltözésre utaló családnevekhez sorolhatjuk az 1570., illetve 1572-ben feltűnő Abonyi, Buji, Kállai, Öcsényi és Szenczi családneveket. A defterben, illetve az 1570. évi dézsmafizetők között először előforduló Dolnik, Desztor, Lestán, Razamán, Radics, Toher és Zonó, illetve az Oláh családnevek utalhatnak etnikumra, de már 1574-ben egyik sem található meg. Differenciáltabb foglalkozási-gazdasági helyzetre vallanak a Szentmargitán az 1570. illetve 1572-ben először előforduló Ács, Asztalos, Varga és Juhos családnevek. Az 1570., 1572. és 1574. évi dézsmajegyzékek és az 1572. évi defter névanyagának összevetéséből levont következtetéseink tehát mutatják, hogy az 1560-as évek derekától Szabolcs megyébe mind mélyebben benyomuló török hatására vizsgált két településünknek is ősi népessége részben eltűnik. Ugyanakkor falvaink összlélekszáma nem csökkent jelentősen. Az eltávozottak helyébe tehát betelepülés történt. A dézsmajegyzékek és a defter névanyaga közötti feltűnő eltérés, elsősorban is a mindegyikben azonos család és keresztnevekkel szereplő jobbágynevek indokolatlanul alacsony száma azonban ezzel még nem magyarázható meg. Úgy véljük, hogy a csak a defterben szereplő nem magyar családnevet viselők valamilyen mozgásban levő délszláv-román, esetleg rutén népesség idekerült elemei, akik éppen a defter felvételekor voltak kutatott két falunkban. Ezt bizonyítja, hogy a túlnyomó többségükkel sem 1574-ben, sem később nem találkozunk. Ez a következtetés azonban egyáltalán nem oldja meg a két forrás tényleges névsorai, de még a családnév előfordulások közötti nagyméretű eltérést sem. Ugyanis a defterben nem szereplő családnevek egy része a Polgáron és Szentmargitán már a XV-XV1. század fordulóján élt népességben megtalálható volt, és ezek részben 1574 után újból feltűnnek. Igen nagy a valószínűsége, hogy ezek a családok 1572-ben is ott éltek. Másrészt éppen a defterben szerepelnek ilyen ősi családnevek, melyek az 1570. és 1572. évi dézsmajegyzékben nem mutathatók ki, de 1574-ben vagy később újból nagy részüket megtaláljuk. Úgy gondoljuk tehát, hogy mind a defterbe, mind a dézsmajegyzékekbe a tényleges háztartásokat vették fel, mivel a házak, illetve háztartásfők összege meglepően közelítő egyezést mutat. Míg viszont a defterbe ugyanazon háztartásban, illetve portán élők közül az egyik jobbágynév került be, a dézsmajegyzék esetleg éppen a másikat tünteti fel. Ha ezt a következtetést elfogadjuk, akkor az eltérések aránya lecsökken 30%-ra. Ez viszont már reális, különösen a falvaink 1556-ból C^ 409