Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

dézsmafizetó' családfők számát. Látjuk tehát; hogy a később jelentőssé váló zselléresedés 1548/ 49-ben itt még nem indult meg.

134 Láttuk 1556-ban Polgáron csak ketten fizettek keresztény pénzt, de Szentmargitán 18-an. Kitértünk arra, hogy ezek között nemcsak azokat kell keresnünk, akiknek az évben rossz termése volt, hanem az ortodox egyházhoz tartozókat és az ipart űzó'ket. A kereszténypénzt fizetők, de általában a dézsmajegyzékben felvettek családnévanyagának vizsgálatából csak igen feltételesen következtethetünk az ipart űzök számára. Polgáron találkozunk egy Bodnár, egy Szabó és két Mészáros nevű jobbággyal, Szentmargitán pedig egy-egy Kovács, Szabó, Szűcs és Mester nevű jobbággyal. Esetleg állandó, de inkább alkalmankénti ipari jellegű tevékenységre utalhatnak Polgáron a Gombos, Faggyas és Rovó, Szentmargitán pedig a Trombitás családnevek. Meg kell említenünk Polgáron a Harmados és Szegyes, Szentmargitán a Halász és Méhes családneveket, melyek bizonyosan viselőjüknek a gazdálkodásban elfoglalt differenciáltabb szerepére utalnak. A fenti következtetések, illetve feltételezések természetesen csak olyan vonatkozásban érvényesek két kutatott településünkre, amennyiben általánosságban figyelembe vehetjük azt, hogy - mint már korábban említettük ebben a korban a magyar jobbágyság névadásában a foglalkozási neveknek egy adott személyre vonatkozóan konkrét értelme is van. Balogh István az 1556. évi dézsmajegyzék adatai alapján Polgáron 405, Szentmargitán 375 lakost tételez fel, tehát két településünk a dadái járásban közvetlenül Szentmihály, Rakamaz, Eszlár és Lök után sorolható népességszám tekintetében. Számítanunk kell azonban azt is, hogy a korszakból rendelkezésre álló források közül egyik sem megbízható az össznépesség számának becslésére, hiszen az adózás szempontjából megfoghatatlan réteget ezek a források nem tünteti fel. A XVI. század derekán ezt általában 10%-ra tehetjük, így Polgár, illetve Szentmargita esetében 450 és 400 lélekszámú településeket kapunk. Az 1560-as évek végétől a török behatolása nyomán Szabolcs megye nyugati, de különösen déli részének lassú elnéptelenedése jól megfigyelhető, de a megritkult lakosságú falvak még így is őrizték a sűrű XIV. századi településhálózatot. Ebben az évtizedben elsősorban a nádudvari járás, majd ezt követően a dadái járás településeinek gazdasági ereje is hanyatlani kezd, ha adatainkat sorba fűzzük kiviláglik, hogy 1555 után fokozatosan gyarapszik a zsellérek száma és csökken az új házaké. Jeleztük, hogy 1572 tavaszán két kutatott településünket defterbe vették a szolnoki szandzsák debreceni náhijébe, Polgárt 84 házzal, templommal; Szentmargitát: 100 házzal, templommal, valamint 250 akcse bérleti díjat írtak itt fel a „Szentmargit város" közelében fekvő „Nagy Moronka és kis-moronkai halastó" Nagymorotva és Kismorotva - után, mely Sehszüvár bég kezén volt.

135 134 Veres M. i. m. 18., 20., 21. 135 Velics-Kammerer i. m. I. 215., 228. C^ 405