Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

Az 1570-es években a fokozódó élet bizonytalanság mellett a közbiztonság már korábbi nagyfokú csökkenése is szinte állandósult. Polgár és Szentmargita környékén is tovább tartottak a szomszédos földesurak, tisztjeik és jobbágyaik öszszezördülései a határok miatt és a kölcsönös hatalmaskodások. 1573-ban Báthori Miklós mint böszörményi birtokos (Bezermen) panaszolta Kemecsei István szabolcsi alispánnak, hogy szentmargitai jobbágyok lábas jószágait hajtották el.

136 Ugyancsak az egri káptalan szentmargitai jobbágyait vádolták 1578-ban azzal, hogy napkori jobbágyoktól megvásároltak két lopott ökröt és azokat le is vágták.

137

1579. szeptemberében az egri káptalan képviselője Szabolcs megye törvényszéke előtt panaszt jelentett be Báthori Miklós és Zeleméri Kamarás Miklós, mint tedeji (Thethey) földesurak ellen, mert ottani jobbágyaik nagyterületű szántókat, kaszálókat, réteket foglaltak el és jogtalanul használnak évek óta a káptalan Polgár (Polghary) falujától. Az eljárás során helyszíni vizsgálattal egybekötött döntést többször elhalasztották. Végül a Tokajban összeült bírák előtt a káptalan a Polgár és Tedej közti régi és érvényes határ pontjaiként a Királydombot, Butykoshátat, Hosszúszigetet és Kaszibaszeget (Kiral Domb, Buthkos hath, Hozzu Zigeth, Kaziba szegh) jelölte meg. Az alperesek viszont az Ásottdombot, Kotróhalmot és Szálkapartot (Asothdomb, Kothrohalma, Zalkaparth) jelentették be mint érvényes határpontokat. A kihallgatott tanúk részben azt mondták, hogy a vitatott határrészek használata már évekkel azelőtt is rendezetlen volt, részben pedig, hogy még Báthori András életében megállapodtak abban, hogy míg fia fel nem nő a területei közösen használják. Már Báthori András a határjeleket a káptalan képviselője és a tanúk által megjelölt vonalon újította meg, de a tedeji tiszttartó a vitás területeken talált jószágokat mindig elhajtatta és a szénát is a tedejiek hordták be onnan. Tokajban az egri káptalant arra kötelezték, hogy nemes tanúkat állítson ügye igaza mellett. A tanúskodó 19 nemes szerint a Királydombhoz közeli szántók és a Kaszibaszegnél és Hosszúszigetnél levő kaszálók mindig az egri káptalané voltak, és csak az előző években háborgatták a polgáriakat ott. 1580-ban Szabolcs megye a káptalan javára döntött és a határt a régi állapotnak megfelelően vonták meg.

138 A káptalan a nagyfokú birtokbizonytalanság közepette is igyekezett őrködni földesúri jogai felett. 1585-ben Báthori István „lengyel királynak és erdélyi vajdának" tiltotta meg három birtoka: Polgár, Szentmargita és Örs eladását vagy eladományozását.

139 Láttuk, hogy két vizsgált településünk népességében 1555-ban még döntően az ősi jobbágycsaládokat találjuk meg. Az 1560-as évek közepétől a török állandósuló jelenléte miatt fokozódott a korábbi élet- és vagyonbizonytalanság is. 1572-ben 136 SZL. Acta politica. Fasc. 3. No. 12.1573. 137 SzL Protocollum politicum II. Folio 301.1578. - Nagykállói Lőkös Ferenc napkori jobbágyai. Kiskállói Vitéz János tíz ökrét lopták el a hugyaji Szirond erdőből. 138 Sz. L. Protocollum politicum IV. Folio 354, 1579 és Protocollum politicum V. Folio 41-42. 1580., valamint Sugár Reg. 84-85. 139 Sz. L. Protocollum politicum V. Folio 371.1585. 406 ?}