Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig
dézsmát és báránydézsmát is 7, csak báránydézsmát 5. báránydézsmát és kereszténypénzt 1, csak kereszténypénzt szintén 1. Szentmargitán (Zenth Margita) az összes adófizetők száma 74. Ebből 46 csak gabonadézsmát adott, 6 gabona dézsmát és báránydézsmát is, 4 csak báránydézsmát, 18 fizetett kereszténypénzt. A fizetett gabonadézsma, illetve az abból következtethető gabonatermés alapján a két település jobbágyai között nem találunk különösebb vagyoni tagozódást, mintegy egyötödük szerepel az átlagnál valamivel nagyobb dézsmával. Kereszténypénzt - 5 vagy 6 dénárt - elsősorban azoktól szedtek, akiknek az az évi rossz termésük miatt a természetbeni tized fizetése alól mentességet adtak. De közöttük kell keresnünk a mesterembereket és természetesen a görögkeleti egyházhoz tartozókat is. A gabona- és báránytized-jegyzékek összevetéséből kitűnik, hogy a legtöbb juhtartó jobbágy a kisebb gabonatizedet fizetők csoportjából kerül ki. Feltételezzük tehát, hogy ezeknek a juhászat lelhetett a főfoglalkozásuk, elsősorban is azoknak, akik csak báránydézsmát fizettek. Polgáron a 13 báránydézsmát fizetőből 5 ilyet találunk, Szentmargitán pedig a 10-ből 4-et, tehát majdnem 40% a részesedési arányuk. Balogh István következtetései nyomán megállapíthatjuk, hogy az 1556. évi dézsmajegyzék tanúsága szerint egész Szabolcs megye területén afőtermény a búza és a rozs volt, az árpa és a zab termesztése a megye déli részén a nádudvari járásban és éppen a minket érintő dadái járásban volt jelentékenyebb. A szentmargitai és polgári jobbágyok 1534. és 1545. közötti években elszenvedett kárait felsoroló és korábban már általunk bemutatott forrás szerint az állattartás területünkön - de közvetett források alapján - az egész dadái és nádudvari járásban már ekkor jóval jelentősebb, mint a nagykállói vagy kisvárdai járásban. Az a tény, hogy az állatkárokat elszenvedő jobbágyok között 10 év alatt ugyanazok tűnnek fel, arra enged következtetni, hogy már ekkor voltak szinte kizárólagosan jószágtartással foglalkozó jobbágyok. Ez a Hortobágy és a Sárrét gazdag legelőit számítva természetes is. Az 1556. évi báránydézsma-jegyzék adatai pedig úgy erősítik meg ezt, hogy a számottevő szarvasmarha és lótartás mellett különösen jelentékeny volt a juhászat. Két településünk jobbágynépességének társadalmi tagolódására és vagyoni differenciálódására lehet következtetni az 1548. évi dézsma- és kereszténypénzt fizetők számának az 1549. évi dicajegyzék adataival való egybevetéséből. Láttuk, hogy 1548-ban Polgáron 103 dézsma- és kereszténypénzt fizetőt vettek fel, az 1549. évi dicajegyzék pedig feltüntet 70 portát, 3 bírót, 18 szegényt, 2 szolgát és 2 új házat. Szentmargitán 1548-ban az összes tizedfizetők száma 111 volt. Az 1549. évi dicajegyzékben pedig találunk 76 portát, 3 bírót, 14 szegényt, 2 szolgát, 1 pásztort és 6 új házat. Tehát a két forrás szembesítéséből kitűnik, hogy a dicajegyzék adatai megbízhatóak, hiszen az adózó családfők száma a bírókkal, szegényekkel, szolgákkal, pásztorokkal és új házat lakókkal összesítve majdnem eléri a 404 ^