Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A debreceni erdőspuszták története 1945-ig

A kutatás jelenlegi állása szerint feltételezzük, hogy ezeket az elnéptelenedett falvakat, illetve prédiumokat a Debreceni család szerezte meg 1370 után s az ő adományukból kapták meg a debreceni polgárok. A Hunyadiak debreceni földesurasága alatt már a város elvitathatatlanul ősi határához tartoztak. A XVIII. század második felében Nagycsere területe valamivel több mint 6883 hold, melyből alig több mint 4488 hold az erdő. Fancsika A Debrecentől délkeletre eső és a várossal 1657 után összeépülő Árpád-kori Torna, későbbi nevén Boldogasszonyfalva (majd Boldogfalva) határa mellett feküdt a fancsikai erdőspuszta. Területe kicsivel nagyobb, mint az Árpád-kori Fancsika falu határa. A falu neve személynévi eredetű, már a XII. század végére megtelepedett. Csak a középkori Bihar vármegyében négy Fancsika nevű falu volt. Első okleveles említésekor 1273-ban a Heves vármegyében levő poroszlai monostor földje. A váradi püspök ekkor engedte át a falu tized-jövedelmét a káptalannak. A poroszlai monostor a Sártványvecse nemzetség Bajoni ágáé volt. Az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékekben - a falusi plebanusok és az apátok jövedelmének egy tizedét a pápai szék részére szedték ekkor be - nem szerepel. Ennek ellenére népes, egyházas hely, mert Szalóksámson 1347. évi határjárásánál Fancsikát mint szomszédos falut írják. Határának kiterjedését megadja az, hogy 1352-ben és 1363ban is Bánk és Pac között fekvőnek mondják. A XIV-XV. századokban is az ősi birtokos Bajoniak a földesurai. Az az 1456. és 1464. évi adat, mely szerint a Hontpázmány nemből származó Sztári (Esztári) Albert egy Fancsika nevű falu részbirtokát és Lacóháza és Szent János pusztabirtokok részeit Bajoni Istvánra örökíti, nem vonható teljes bizonyossággal a mi kutatott Fancsika falunkhoz. A Hontpázmány nemzetségbeli családok XIV. századi birtoklása ugyanis itt nem bizonyított. A XV. század utolsó harmadában a Szepesi család tagjai is részbirtokot szereztek Fancsikán. Amikor 1461-ben Szepesi László alkormányzó hét fia megosztozott az ősi birtokokon, Fancsika falut még nem találjuk ezek között. A Szepesi rokonság között 1495-ben per folyt a fancsikai részek birtokjoga miatt. 1552-ben 14 jobbágy telkét és 5 zsellér lakosát írták össze. Ez évben papját is említik. Ekkor a falu földesura Bajoni Ferenc, de egy-két jobbágyportája a Halmossy és Olgyai családnak is volt. A Szepesieket nem találjuk a birtokosok között. Az 1550-es években Fancsikán még több mint kétszáz lélek élt, de 1576-ban már mint pusztabirtokot írták. A török feltehetően 1574-ben pusztította el. Debrecen már 1576ban zálogba vett Lukács ispántól egy kaszálót, és a Szepesi családból leányágon leszármazott Szilágyságiné Pribék Évától egy rétet és a Középerdő egy részét. E két utóbbit 1577-ben örökáron meg is vette. A Szepesiek a XVI. században mégis csak megtarthattak bizonyos részeket Fancsikán. Ezt az bizonyítja, hogy 1607-ben 36 ?)