Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

1952 őszén az újszentmargitai plébános jelentette a debreceni Déri Múzeumnak, hogy mindkét hely veszélyeztetett állapotba került. A volt csárda dombján téglaégetéshez agyagot termelnek és ezzel sírokat dúlnak fel. A margitai erdőszéli lelőhelynél pedig erdősítés előtti mélyszántást terveznek. Balogh István helyszíni jelentésében már határozottan megállapítja, hogy az akkor már elbontott Koponyacsárda helyén mintegy 40 m

2 területen a törmelékekből jól felismerhető egy XIII. századi templomnak a terméskő és téglaalapozása. Ennek a temetőjét bolygatták újból meg. A másik lelőhelyen, a szentmargitai Morotva „keleti meredek partjának" irtásán szintén sok XIII. századinak ítélt téglát és törmeléket talált.

6 Az 1972. évi terepbejárás során a Koponyacsárda lekoptatott halmán a falmaradványok még mindig jól felismerhetően láthatók voltak. A templomhely egy északészaknyugati irányú hátság kiemelkedő dombja. Ezen a hátságon pedig XIII-XIV. századi felszíni kerámia anyagot gyűjtöttek. Az új szentmargitai kettős lelőhely megoldására két lehetőség kínálkozik. Feltételezhető lenne, hogy a Morotva melletti lelőhelyen Fehérszentmargita tatárjárás előtti temploma volt. A falu és egyháza pusztulása után a Koponyacsárda dombján épült újra a templom, s a falu a hátság kiemelkedő részén települt és helyét megőrizte a XVII. századig. Sokkal valószínűbb azonban az, hogy két XI-XII. századi megülésűfalura utal a két lelőhely. Mind a kettőnek a temploma a falvak ellenkező szélén épült - erre van analógia és ez a magyarázata annak, hogy a távolság a két templomhely között nem több 1150-1250 méternél. Ez utóbbi megoldási kísérlet esetében a Folyás-Simahát lelőhely - a Koponyacsárdától mintegy 2 km-re van a csárda dombján állott templomhoz tartozó falu - véleményünk szerint Fehérszentmargita - kiterjedésének északi határát jelölné. Ez is példázná hogy mára XII-XIII. századi alföldi falvak mint Méri István ásatásai nyomán megállapítja - nagyméretűek és szerkezetük laza.

7 Sugár István kutatásai eredményei alapján állíthatjuk, hogy a Morotva nyugati partjának kelet felé néző lejtőjén Szentmiklós falu - a későbbi Csegeszentmiklós - egyháza állott.

8 Bizonyos, hogy a fent sorolt falvak és még pontosabb azonosításra váró Árpád-kori településhelyek-szálláshelyek mellett már csak egy-két kisebb falunak, prédiumnak akadhatunk majd nyomára. Polgártól ugyanis északkeleti-keleti irányban a valamikori Szentmargita puszta keleti határára is lehúzódva, nagy ki6 A lelőhelyekre vonatkozó Levelezést, Balogh István jelentését és helyszíni vázlatát lásd DMA Régészeti Gyűjtemény 624/1952 sz. 7 Méri István: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Rég. Füz. II. ser. 12. sz. (Budapest. 1964.) 3. - Az Árpád-kori falvak kiterjedésére, szerkezetére lásd még Kovalovszki lúlia: A középkori falvak régészeti kutatása. Középkori régészeti tuáományos ülésszak 1970. december 8-10. Rég. Füz. II. ser. 14. sz. (Budapest, 1971.) 22-30. 8 Sugár István: Adatok Polgár, Szentmargita, Csősz, Kékes és Szentmiklós történetéhez (1261-1724) c. jelen kötetben Függelék-ben közreadott tanulmányát: I. rész. Középkori falvak és puszták topográfiája a mai Polgár nagyközség területén. 366 ^