Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és Szentmargita 1484–1612 között

Polgár és Szentmargita történetét 1613-ig kísértük figyelemmel, - ezúttal többet nem is tűztünk ki célul. A továbbiakban XVI. századi gazdálkodásuk felvázolásával kísérletet teszünk a négy éremleletből levont gazdaságtörténeti következtetések kiegészítésére. A két nagyhatárú, jó földű birtok értékes volt már a XV. század utolsó évtizedében. Jól mutatják ezt a zálogba adásuknál illetve adás-vételüknél szereplő összegek. Bakócz udvartartási számadókönyveiben, melyek a bevételekről és kiadásokról az 1493. és 1495. évre megbízhatóan, 1494. és 1496. évekre rekonstruálhatóan tájékoztatnak, mindkettő (Polgary és Margytha) már 1493-ban előjön. Cenzusukra adat nincs, lehetséges, hogy mint a számadáskönyvekből hiányzó kilencedjövedelmeket, ezeket is külön vezették. 1493-ban rendes taksába (taxa ordinaria) Szent Györgynapkor 50 forintot, Szent Mihály kor 43 forintot fizettek. Mivel ez évben 12 másik falu csak taxa regiát fizetett, úgy gondoljuk, hogy rendes taksa fizetésére Polgáron és Szentmargitán mint új birtokokon került sor. Ugyanebben az évben taxa regia címén Polgár 35 forintot, Szentmargita 43 forintot fizetett, 1494-ben pedig 37, illetve 42 forintot.

42

1495-ben Polgár 48, Szentmargita 50 forint taxa regia-t, és 132 illetve 119 forint rendkívüli taksát (taxa extraordinaria) adott. A taksa összegek alapján mindkettő a legjövedelmezőbb püspöki birtokok közé tartozott; de ezt mutatja a beszedett gabonadézsma is.

43 Adatainkból a termesztett gabonafélék megoszlása nem derül ki. Félévszázaddal későbbi állapot visszavetítése - mely nem indokolatlan - azt mutatja, hogy a búza és a rozs sokkal jelentősebb volt mint az árpa és zab. Nagymértékű állattartásra vet fényt, hogy 1493-ban Polgárról hajtattak disznókat Egerbe s hogy a püspöki provizor ott vásároltatott Forró Barnabás dicatorral igás ökröt, ökröket, borjas teheneket, juhokat. Ugyanott vett búza és árpa vetőmagot, borsót és lencsét - „pro noua Allodiacione". A juhok száma viszonylag nagy volt, ezt a bárányok megyénkénti összesítése is mutatja. A megyei összesítésben a Szabolcsra eső szám erre a két falura kellett essen.

44 A püspöki birtokokon a XV. század végén kiterjedt allodiális gazdálkodás volt. A századvégi urbáriumokban officiolatusként szereplő birtokok a számadáskönyvben allodiumként tűnnek fel. 14 officiolatushoz még további 15 falu tartozott. Ez a majorsági gazdálkodás adataink szerint Polgárra és Szentmargitára is kiterjedt. A kaszáitatásra kifizetett bérek is idekapcsolódnak.

45 Polgáron 1493-ban földesurasági vendégház volt, ahova 4

2 Kanára: Aáatok II. 345., 438., 441. - Itt tudjuk meg, hogy Jánosy 1493-ban a két falu árába előbb 500 forintot, majd csak „Polgary possesio"-ért megint 300 forintot kapott s további 100 forintot két ezüst tálkáért, melyeket Bakócz vásárolt meg tőle. 43 Katidra: Adatok II. 446., 451 és 428. 1495-ben a rendkívüli taksa csak Egerben, Németiben, Tállyán és őrsön volt nagyobb. 44 Kandra: Adatok II. 370., 355-6. - A disznókat kísérő jobbágyok költségeire 20 dénárt fizettek. Bárányokra lásd uo. 378. és 427. « Kandra: Adatok II. 379, 430. és 375., 409. - Az allódiumok szerepelnek az 1493. évi sóelszámolásban és az 1495. évi gabona-dézsmánál is. Kaszáitatásra Polgáron két alkalommal 3-3 forin356^