Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földtulajdon Debrecenben a XVI–XIX. században

ták be. Akinek csak fejőstehene volt, az nem kaphatott béresföldet. 6 gulyabeli marha vagy ménesbeli ló mellett azonban a fejőstehén két jószággal ért fel és kijárt az 1 nyilas föld. Egy nyilas volt különben a béresföldeken a minimum, és már ebben a korban gyakorlattá vált az, hogy 16 nyilasnál többet senki sem kaphatott, akármennyi is volt az adója. A béresföldek birtoklásának idejét 7 esztendőben állapították meg, és előírták, hogy a cenzust, mely előbb holdanként 45 majd 30 krajcár volt, mindenki pontosan Szent Mihály napjáig fizesse be.

16 A béresföldeken csak a legszükségesebb és kevés költséggel járó építkezéseket engedték meg. Több pontban szabályozták a használat és újraosztás feltételeit. Aki örökös nélkül halt el, vagy elhagyta a várost, annak béresföldjét időközben is kiosztották más polgárok között. Ha valaki csak igavonójószág után kapott földet és közben felhagyott a jószágtartással, az elvesztette a földjét. Ugyanúgy elvesztette az is, aki örökbe vagy zálogba adta. Ilyen esetekben - ha máskülönben is megfelelt a feltételeknek a bejelentő igénye volt az első. Fontos az a rendelkezés is, mely szerint ha a hét éves ciklus közben valamelyik zálogbirtokot - mely a polgárok használatára lett adva béresföldként egészében vagy részben visszaváltanák a várostól, akkor „a rectificatio újonnan legyen".

17 A béresföldek - tanyaföldek és kaszálók - birtoklása szoros összefüggésben volt tehát a zálogbirtokok sorsával. A fenti jelentős rendezés ellenére is, a béresföldeken sem tulajdonjogilag, sem használati jog szempontjából nem beszélhetünk magánföldtulajdonról, a birtoklás is ideiglenes. Mindenesetre az újraosztási idő hét év - már magában elég hosszú volt ahhoz, hogy kedvező hatást gyakoroljon a tanyaföldeknek beruházások révén .való gazdaságosabb kihasználására.

18 Míg. a házutáni földek állapotában az 1774. évi rendezés után egészen a XIX. sz. derekáig lényeges változás nem történt, addig a XIX. sz. elején fontos változások történtek a béresföldek birtoklásában. 1802-ben még annyira ellenőrzi a béresföldek használatát a communitás, hogy egy 1774-ben szabályozott kérdés tovább módosításaként a tanyaföldeken tanyaépület létesítését büntetés terhe mellett a városi elöljáróság engedélyéhez köti.

19 1818-ban a kincstártól zálogolt Ohat, Zám, Hegyes és részben Bánk, Fancsika puszták zálogideje lejárt. Az új zálogösszeg olyan nagy volt (635,385 conv. frt.) a következő 32 évre, hogy a város nem tudta előteremteni. így a béresföldeket az addig is használatban bíró polgárok vagy újonnan jelentkezők alzálogába adta a város - az egész zálogos időre.

20 Megszűnt ezzel a béresföldek addig szokásos 7 évenkénti újraosztása, s a város úgy rendelkezett, hogy „az alzálogosok vagy ma16 Dr. Magoss György: Véleményes jelentése a Hortobágy tulajdonjogának kérdésében (Debrecen, 1904) 10. 17 Commissio Forgachiana jegyzőkönyvei - Debreceni Állami Levéltár - Városi Levéltár. 18 Szabó István: i. m. 230. 19 Protocollum Politicum, 1802. Debreceni Állami Levéltár - Városi Levéltár. 20 Zoltai Lajos: i. m. 7., Szűcs Mihály: i. m. 23. 26 ?)