Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Orosz István: A 80 éves Módy György köszöntése

„osztályharcos" ifjú 1962-ben „a polgári szemléletű történelemfelfogás utórezgéseit" találta meg, mert Módy arra hivatkozott, hogy a concivitással nem rendelkezői; sem voltak kizárva a földhasználatból s így nem vette észre a szegények és a belvárosi cívisek közötti osztályharcot. E véleményt nyugodtan vehetjük dicséretnek is, hiszen Módy Györgynek sikerült a különböző határrészeken (ház utáni, cenzusos földek és kaszálók) érvényesülő eltérő tulajdonjogi elveket megragadnia, akkor is, ha ezek nem illettek bele az ideológiai sémákba. Módy György történetírói módszerének bemutatására érdemes kissé behatóbban elemeznünk a Debrecen története I. kötetébe általa írt fejezetet, amelynek a címe: „A falutól a mezővárosig" s valójában a 13-15. századi Debrecen település és birtoklástörténetével foglalkozik. Jól láthatjuk, hogy településtörténeti vizsgálódásaiban hogyan hasznosítja régészeti, sőt művészettörténeti ismereteit. Annak számbavétele után, hogy Debrecen első említése 1235-ben a Váradi Regestrumban található meg, a későbbi mezőváros területére lokalizálható települések közül pedig Debrecen a váradi püspökség 1291-94-évi dézsmajegyzékében, Szent László egyháza és Szent András egyháza pedig az 1332-37 közötti pápai tizedjegyzékekben szerepel, áttekinti a korábbi kutatások eredményeit. Szűcs István, Zoltai Lajos, Balogh István, Csobán Endre, Sápi Lajos és mások valójában négy települést lokalizáltak a későbbi Debrecen mezőváros területére: Debrecent, Szentlászlófalvát, Szentmihályfalvát és Mesterfalvát. Zoltai nyomán a szerzők egyetértettek abban - és felfogásukat Módy György is osztja -, hogy a régi települések magját az ún. Felső járáson, (a mai Kossuth utcától északra eső városrészeken) kell keresni, ahol a zegzugos utcaszerkezet máig is középkori formákat őriz. Több tekintetben azonban kritikával kezeli megállapításaikat. Saját felfogásának kialakításához tisztáznia kellett a települést birtokló Debreceni család négy generációjának nemzedéki rendjét s ennek alapján cáfolja azt a lehetőséget, hogy Szentmihályfalva és Mesterfalva valaha is önálló falu lett volna. Szentlászlófalva tekintetében, amelyet az 1291-94. évi váradi dézsmajegyzékek nem említenek, de amelynek egyháza külön pápai tizedet fizet 1332-37-ben, két lehetséges utat is felvázolt. Az egyik az, hogy 1235 előtt Debrecen közelében különálló falu alakult ki, amelyet egyházáról Szentlászlófalvának neveztek, de ez a falu a század végére teljesen összeépült a Csapó utca környékén levő Debrecennel, úgy, hogy a század végén a Debreceni család birtoklása idején már csak résztelepülésnek tartható, de temploma megmaradt és erről nevezték el Debrecen egyik utcáját. A másik lehetséges fejlődési út, hogy már a tatárjárás előtt is Debrecennek nevezett falu több településmagot tartalmazott: egyet a Pap tava környékén, a másikat a Mester, a c^ 15