Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Orosz István: A 80 éves Módy György köszöntése

harmadikat a Domb és Magos utca környékén. Ebből a népességgyarapodás során egyrészt önálló egyháza révén esetenként önálló falunak is tekintettek. A Debreceni család részbirtokainak Debreceni Dózsa fiainak idejében egy kézbe kerülésével ez a különállás megszűnt Az egységes Debrecen kialakulását a korábbi kutatás összekapcsolta a Szent András templom felépítésével, amelyről azonban csak azt tudjuk biztosan, hogy 1326-ban már állt, mert XXII. János pápa eltiltotta használatától a domonkos szerzeteseket, mert mindig is plébánia templom volt. A régészeti ásatásokat vezető Módy a korábbi felfogásokkal szemben arra a következtetésre jut, hogy a Szent András templom helyén 1280 táján már volt egy kis egyenes szentélyzáródású templom, ezt követte a gótikus templom, amelyet legkésőbb 1317-ben már felszenteltek és a 14. század végén építették át háromhajós, álkörüljárós szentélyű csarnoktemplommá. Művészettörténetileg ezt a felfogást erősíti, hogy álkörüljárós szentélyű templomokat Magyarországon csak Nagy Lajos király korától kezdtek építeni A Szent András templom mellett Debrecennek a mezővárosok irányába történő fejlődését mutatta a ferences rend megtelepedése és az urasági kúria megerősített (vár)kastéllyá történő átépítése. Módy György teljes joggal állapítja meg, hogy a pápai tizedjegyzék alapján a mintegy 2500 lakosú Debrecen, amely Bihar megyében Várad után a települések között a legtöbb dézsmát fizette, méltán tekinthető mezővárosnak, bár kiváltságlevelet csak 1361-ben szerzett. Aligha kétséges, hogy ezt a fejlődési utat régészeti ásatásai és művészettörténeti tájékozottsága nélkül Módy György nem tudta volna megrajzolni. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a csaknem hat évtizede publikáló Módy György írásai, ideértve régészeti művészettörténeti tanulmányait is, besorolhatók a „regionális kutatások" címszó alá. Az is ismeretes, hogy a történettudományban egyesek részéről még ma is megtalálható az ilyen jellegű vizsgálatok lebecsülése. (A művészettörténetben és régészetben szerencsére nincs ilyen, Holló László Debrecenben is nagy festő volt, a régészetben pedig nincs „országos" és „vidéki" régészet, hiszen a feltárások helye mindig a vidék volt). Módy György egész életműve azt bizonyítja, hogy helytörténetet magas színvonalon művelni nem kisebb feladat, mint „országos" történetet írni. Sőt az is bizonyos, hogy csak megalapozott helyi kutatásokra épülhet igazán színvonalas nagy Összefoglalás. Módy György nemcsak elkötelezett híve a regionális kutatásoknak, de a sarlatánokkal, dilettánsokkal szemben védelmezője is a tudományos helytörténetírásnak. Néhány évvel ezelőtt hoszszabb tanulmányt írt a „Helytörténetírás hitelességéért" s hosszú oldalakon sorolta fel három írásmű tévedéseit, melléfogásait. Mályusz Elemér megállapítását megerősítve vallotta, hogy „a helytörténetírás feladata a választott te16 P%