Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Ferencesek és domonkosok Debrecenben a reformáció koráig

erencesek és domonkosok Debrecenben a reformáció koráig Az Árpád-kori falusi templomok nagy többségévei szemben a bencések, ciszterciek, premontreiek kolostorai, az általuk gondviselt templomok a települések szélén, sokszor még messzebbre épültek dombokon, alacsonyabb hegyen, nem egy esetben vízjárással körülvett helyen. így a nemzetségi monostorok is, például Biharban az Újfalu (Berettyóújfalu) közelében a XII. század végén épült herpályi nemzetségi monostor. Mind a város- mind az egyháztörténeti kutatás több évtizeddel ezeló'tt tisztázta - elsősorban Fügedi Erik munkásságára gondolok -, hogy hazánkban is, mint Nyugat- és Közép-Európa más római katolikus országaiban, a városi, mezővárosi fejlődés velejárója az úgynevezett kolduló rendek, a ferencesek és domonkosok megjelenése. Ők már kezdettől fogva törekedtek arra, hogy rendházaik a települések központjához közel legyenek. Fügedi idézi korunk kiemelkedő középkor kutatóját - Le Goffot, aki szerint a középkori Franciaország várostérképe azonos a koldulórendi kolostorok térképével, hiszen a városokon kívül nincs koldulórendi kolostor és fordítva.

1 így volt az Debrecenben is, mely az 1320-as évek közepén a mezővárosi fejlődés útján járt. Segesvári István a XVIII. század végi városi orvos kéziratos munkájára hivatkozva Debrecen történetének első nagy lélegzetű összefoglalását megíró Szűcs István így emlékezik a valamikori ferences kolostorról: „...Volt ezen felül (a Szent András, Szent László és Szent Anna tiszteletére emelt egyházak és a Szent Miklós kápolna - M. Gy.) még imaház a homok (később csapó) utczában is, azon a helyen, hol elébb a veres barátoknak vagyis templáriusoknak és - miután Róbert Károly idejében ezek megszűntek létezni - az ezek helyébe állított seraphi Ferencz rendén lévő szerzeteseknek kolostora létezett." Másutt pedig ezt írja: „A ferenczrendi szerzeteseknek kolostora azon a helyen állott, hol mostan a nagycsapóutczában a városi magtár létezik. Ezen kolostor a reformátiónak Debreczenhen lett elterjedése után kórházzá alakulván át, azon helyiség későbben Báthory Kristóf erdélyi fejedelem által 1578-dik évben Debreczen város közönségének lett adományozva." Domonkosrendiekről nem ír, sőt hangsúlyozza, hogy „...arról miszerint Debre1 Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. Századok, 1972. évf. 69-94. 144 fo