Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Földesúri kúriák és várkastélyok Debrecenben

vonatkozó korábbi adományleveleket és okleveleiket.

9 A Debreceni család ezen ágának a fent említett Dávid után adatainkban nincs nyoma, mint ahogyan nemesi telkük (curia) és a rajta álló udvarház helyére sincs. Egy közvetett adatból arra következtettem, hogy a település északnyugati részében, a Mester utca környékén lehetett.

10 A Debreceni családnak Dózsa leszármazottaitól - a „nádori ág" - meszszebb eső és szegény ága talán Jakabfia Dávidban halt ki. Mindenesetre a XVXVI. századi adatok között nincs említés földesúr használatában lévő másik nemesi telekről. A Debreceni család I. Péter ágának kihalása után a valamikori curiájukhoz tartozó nemesi jog elenyészett. A Dózsa-fiak és leszármazottaik a régi kastélyban laktak. Péterfia Jakab és fiának Dávidnak az udvarházas telke beolvadt a XV. század elejére a városlakók házastelkei közé. Ezzel a XIII-XIV. századi udvarházzal így a továbbiakban nem foglalkozhatunk. A Debreceni család kastélyáról Szűcs István, a város elsó' összefoglaló történetének szerzője azt írja: „...kastély név alatt, kettőről, úgymint régiről és újról van említés a városi jegyzőkönyvekben. Hogy azonban mely helyen felküdhetett a régi, mely helyen ismét az ujj, azt kifürkészni nem voltam képes." Másutt viszont helytállóan a következőket adja elő: „...ezen kastély azon az udvartelken létezett, melyen ma a csapó-utczai 328-ik szám alatti ház vagyon..." A kastély helyére vonatkozóan egy 1551. évi adatot használt. Eszerint az év július 13-án a magisztrátus előtt Ötvös Fábián a Csapó utcában a kastély mellett lévő házát (in piatea Capo prope Castellum), melyet adóssága fejében korábban váradi Bódog Gábor javára megbecsültetett, annak testvére nemes Koppány Mihály részére átvallot9 Az oklevél a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában R 781/5 jelzet alatt. Teljes szövegét, magyar fordítását lásd Géresi Kálmán: A Péterfia c. tanulmányába foglalva in: A Csokonai Kör évkönyve 1890-1893. évekről (Debrecen, 1894) 265-275. - A panaszosok nemcsak az 1354. évi hatalmaskodás ellen tiltakoztak, hanem Péterfia Jakab előadta, hogy 1358 Karácsonya táján a Dózsafiak magukhoz hívatták őket és halálos fenyegetésekkel kényszerítették őket, hogy a váradi káptalan előtt minden, de különösen is debreceni részbirtokukról (...universas possessiones et porciones eorum possessionarias ubilibet existentes et quibusvis nominibus vocitatas, specialiterque in eadem possessione Debrechun habitas...) lemondjanak a biharmegyei Pályi faluért cserében. A kikényszerített csere ellen tiltakoztak az egri káptalan előtt. 10 A helytörténeti kutatás a három XIII. századi birtokrész közül Dózsa földesurasága alá tartozót azért kereste a város északnyugati részében, mert a Mester utca nevében Dózsa mester (magister Dósa) a szájhagyomány általi megörökítését látták. 1342-ben a Dózsa fiaknak Tamás erdélyi vajda elleni birtokperében a háromszáz nemes tanújuk között találjuk Péter fia Jakabot Mesterfalváról (Jacobus filius Petri de Mesterfolua). Ez a falu sem korábbi sem későbbi források között nem szerepel. A Zelemér-i János fia Péter és Fegyvernek-i László fia Tamás mellett sorolt Péter fia Jakabban én I. Péter unokáját látom, a Péterfia Jakab utca telepítőjét, így I. Péter XIII. század végi birtokát kereshetjük Debrecen északnyugati részében. Ezt 1342ben külön néven, mint Mesterfalva említették. Az oklevelet lásd Anjou-kori okmánytár. Codex diplom. Hungaricus Andegavensis. I-VII. (Szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula, Bp., 18781920.) IV. 226. s köv. 122 ^