Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Móricz és Debrecen (1980)

színésze megszerzi az írótól a fővárosban sikert aratott darab előadási jogát (alighanem a Nyugat-est alkalmával). Az öt előadás, Blaha Lujza vendégjátéka mindennél többet mond.

11 A közönség azt kapja, amit várt - ismert, s a népszínművekből tanult faluképet -, ráadásul az efféle darabokban nem túl gyakori jó és pontos figurákat, pergő dialógusokkal. Nem csoda, ha az Akadémiai koszorú elnyerése után Móricz Pál úgy nyilatkozik „unokaöccséről", mint olyan nyugatosról, akiben (hál Istennek) nincs meg a „gyalázkodás fekete, sárfakasztó fergetege", mint aki „közülünk" s „közibénk" való.

12 A Móricz-írásokat eztán másodközlés formájában hozzák is a helyi lapok (bár ebből a szerzői-jogi, s anyagi szempontok miatt rend soha nem válik), könyveit népszerűsítik a legkülönbözőbb pártállású, s egyházi köztük ifjúsági - sajtóorgánumok, sőt híradással vannak többnyire arról is, ha a városban tartózkodik. Úgy tűnik tehát, hogy minden irány, minden értelmiségi csoport szívesen fogadja, sőt befogadta Móriczot. Nem szabad azonban felednünk, hogy a Debrecenben „jelenlévő" írások mind a már kialakult, háborítatlannak vélt, látni-szeretett rusztikus élet- és társadalmi viszonyok könnyes-humoros, megértő rögzítői és nem mozdítói (Márkus, A Biblia fedele, Százszínselyem keszkenő, Sári bíró). Nem ok nélküli dolog, hogy az első csatazaj akkor támad körülötte, amikor a már kialakult, fennálló, megcsontosodott rendet, Debrecen legerősebbnek hitt bástyáját, a református egyházat támadja. A Falu című trilógia Kend a pap? jelenetéről, a református lelkész naturális bemutatásáról van szó.

13 Talán nem tévedünk, ha a kis jelenetet (s annak debreceni reakcióját) az eddigi biográfiákkal ellentétben Móricz radikalizálódása egyik fontos dokumentumaként értékeljük. Abban a látószögben; a világháború előtt Móricz a magyar társadalom problémáit a református egyház sorsán át tekinti, s lelkészi karának akció-rádiuszával méri. Mit tanúsít a Kend a pap? lelkészábrázolása? Mindenek előtt azt, hogy írója feltétlenül figyelembe veszi az adott lehetőségeket. Feudál-kapitalista viszonyok között - szerinte - a református lelkész feladata: a hívek szellemi, értelmiségi vezetőjévé lenni. Kritériuma ez az elválasztatásnak. A darab hőse ennek épp ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Hogy ez így van, abban legalább annyira bűnös a szervezet, a gyarló egyén, mint a társadalom maga. Móricz a gyakorlat, a látott-tapasztalt valóság felől közelíti a kérdést; szükségszerűen jut a fenti megállapításra. De természetesként kell fogadnunk a debreceniek reakcióját is. Az egyház a Kollégium hátterével -, a lelkészi kar az iskola-nevelte értelmiségiekkel 11 Sári bíró. Móricz Zsigmond vígjátékának bemutatója. Debreceni Független Újság, 1910. február 4., (G. A.): Sári bíró. Debrecen, 1910. február 4., Blaháné vendégjátéka. Debreceni Független Újság, 1911. február 28. 12 Móricz Pál: Színház. Magyar színpad. Debrecen, 1910. március 25. 13 Falu. Debreceni Független Újság, 1912. január 15-16.