Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Debreceniek a Nyugatban (1978-80)
Mindebből portrét is rajzolhatunk Kardos Lászlóról - egyúttal a debreceni nyugatosokról is. Egy szemlélődő, a történetbe aktív módon csak ritkán beleszóló, bár korántsem passzív literátor arcéle bontakozik ki. Az újat rugalmasan alkalmazza, gondosan, tanárian mérlegel. Nem alkotó, inkább közvetítő szellem - pontosabban alkotó tevékenységét és képességét ez utóbbin belül bontja ki, Debrecen hagyományaihoz híven. Mintha egy, az új idők szellemének szolgáló, visszafiatalodott Kardos Albert kerülne elibénk. (Nem véletlenül ír róla Kardos László több, meleg emlékezést.) Ha igaz, hogy a stílus az ember - Kardos Lászlóra érvényes ez. Csöndes mosolygás, állandó valami lebegés járja át sorait. Tóth Árpáddal: a dolgokban rejtező, mindent átható derű. Folytonosan érezve és kifejezve a lélek áramát. TI. A Magyar Csillag korszakában (1941-44) a „korlátozások" szempontjai és gyakorlata is eltűnik: a korábbi értékelési rend visszájára fordul. A Nyugat debreceni munkatársai közül a harmincas években meghatározóak - jól ismert okokból - háttérbe szorulnak, s azok jutnak vezető szerephez, akik korábban a Válasz, Kelet Népe és a Protestáns Szemle munkatársai voltak. Ez részint Babits szomorú kiválásával, részint Illyés Gyula új szellemű szerkesztői koncepciójával magyarázható - a személyi változásokon túl pedig a történelmi szituációval. Tény, hogy a folyóirat ismét ahhoz hasonló pozíciót foglal el szellemi életünkben, a magyar progresszióban, mint 1920 előtt - egy-egy jelzőnek is már forradalmi jelentősége van. S ebben a forradalmiságban ismét jelentkeznek a debreceniek - a sokszínű helyi hagyományból most bontják ki az igazi, népi programot. Ennek ereje olyan, hogy Debrecenbe rántja Németh Lászlón is, aki - bár szigetszerűen műveli földjeit - mégis dús termést ígérnek azok. 56 A szigorú cenzúra ellenére (s ezt figyelembe kell vennünk az értékelésnél, mert nem tudhatjuk, hogy milyen lehetőségek rejteznek még itt) új nevekkel számolhatunk. Gulyás Gábor neve bukkan fel és újra Kiss Tamásé, Kéry László esszéivel megjelenik a világirodalmi orientáció. 57 Kardos László érthetően háttérbe szorul - ennek okairól többször szólt már emlékezéseiben - de úgy tűnik, hogy betegsége elhatalmasodása előtt Gulyás Pál átveszi szerepét. Számos verset tesz közzé, köztük a klasszikussá váltakat (Biharbojt, A Múzsához, Főző Péter, Alvó pékinasok között stb.), Schiller-fordításait publikálja, s megkísérli összefogni a debreceniség lényegét egy romantikusan csapongó, líraian érzékeny tanulmányban (A délibáb 56 Illyés Gyula: Németh László Debrecenben. Magyar Csillag, 1943.1. 613-614. 57 Gulyás Gábor kettő, Kiss Tamás egy (Móricz emlékére írott) verssel szerepel, Kéry László két terjedelmes angol irodalmi tanulmányával.
