Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Debreceniek a Nyugatban (1978-80)
változásai). 5 * A népi iránynak megfelelően megkezdődik a hagyományok átértékelése, illetve jelennel való folytonosságának a meghúzása. Szabó Lőrinc Tóth Árpádról cikkez, 59 Vajda Endre Gulyásról szóló tanulmányába máig érvényes tanulságokat zsúfol, 60 Illyés az ekkor már Bocskai-kerti azilumában időző Németh Lászlóról ír. 61 Az ismertetésekben feltűnik a harmincas években - sokat vitatott irodalmi panorámája miatt - háttérbe szorult Hankiss János neve 62 s az ifjú Gellért Sándoré.^ Végül - de nem utolsó sorban - a debreceni szellem kiterjedéseként foghatjuk fel (a város, mint Tiszántúl központja) a berettyóújfalui Nagy András, az ugrai Szabó Pál szerepléseit, a balmazújvárosi Veres Péter állandó jelenlétét, hiszen ugyancsak a népi irány valamely változatát képviselik. 64 Témánk szempontjából a megjelent írások közül legjelentősebbnek Gulyás Oláhról szóló tanulmányát kell tartanunk, melyben a szivárványos múltú, sajátos színpompájú, de a fényeket is sajátlagosan, s nem mindenki számára világosan törő írónak sorsát magyarázza. Közvetve: a város múltjára, szellemiségének mibenlétére keresi a választ. Mit állapít meg Gulyás? Mindenekelőtt felismeri, hogy Oláh is népi író, csak más gyökerek táplálják, mint az ő nemzedékét. De az elsők bátorsága dicsértessék. Másodszor: Oláh sugározza - európai műveltségéből - a szellemiekben még csak serdülő városra a ,,lángész mítoszát". Igaz, hogy bárdja, amivel sújt - tompa délibáb. Harmadszor: ha vállalkozása nem is járt teljes sikerrel - tragikus sorsával alapvető problémákra irányította a figyelmet. Hogy melyek ezek a kérdések? Azok, amelyek ma is aktuálisak mondja Gulyás. Azok, amelyekkel a ,,nagy" irodalom nem, csupán a táj irodalmak foglalkoztak hosszú időn át, s amelyek a magyarság legfőbb sorskérdései közé tartoznak. Ha csupán az irodalmi életet tekintjük, Oláh példája figyelmeztet, hogy a népi és népfölötti viszonyát sürgősen rendezni kell ideológiailag, de hasonlóan akut betegség a főváros és vidék viszonya. Oláht e két ügy Atlaszaként tekinthetjük, aki a lehetetlennel birkózott, vállalta a „korszerűtlenséget", de utolsó éveiben elérkezett az új népiség küszöbére. Magatartásban és alkotásokban egyaránt. 65 58 Gulyás Pál 19 verssel, egy műfordítással és egy tanulmánnyal szerepel. 59 Szabó Lőrinc: Tóth Árpád, a versfordító. Magyar Csillag, 1942. I. 299-302. és Tóth Árpádról. 1943. I. 253-255. 60 Vajda Endre: Az Alföld csendjében. Gulyás Pál összegyűjtött versei. Magyar Csillag, 1943.1. 180-181. 61 lásd fent. 62 Antal László: Hankiss János: Európa és a magyar irodalom. Magyar Csillag, 1943. 1. 180-181. 63 Kovalovszky Miklós: A bál udvarában. Gellért Sándor versei. Magyar Csillag, 1943. I. 183-184. 64 Nagy András 3 verssel szerepel, Nadányi egy ismertetésben fordul elő: Vas István: Bocsáss meg. Nadányi Zoltán válogatott versei. Magyar Csillag, 1942.1. 312-313. Szabó Pálról ugyancsak ismertetés szól: Lengyel Balázs: Tíz esztendő. Szabó Pál regénye. Magyar Csillag, 1944. II. 367. Veres Péter 15 írással szerepel s három ismertetésben fordul elő.
