Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Debreceniek a Nyugatban (1978-80)

san az ő buzgó tevékenységük határozza meg nemcsak Debrecen s a folyóirat, de - kitérj edt kapcsolataik révén - a vidék s Babitsék viszonyát.

37 Első jelentkezésük történetét Kardos László írja meg kitűnő Hármaskönyvében.

38 Eszerint a húszas évek elejétől többször is kísérleteznek a Nyugat sáncainak megvételével. O személy szerint Ady debreceni zsengéit szedi csokorba, kis könyvet ír a huszonegy éves költőről - a folyóirat nem reagál rá. Két igen jelentős pályázati sikerrel dicsekedhet, közlik is, de állandó munkatárssá nem válik. Gulyás Pál és Juhász Géza az igazi áttörésben meg is előzik őt - előbbi Babits látogatására írott versével 1928-ban, utóbbi egy míves költői blokkjával,

39 majd recenzióival. Itt kell megjegyeznünk, hogy a kapcsolatfelvételt nagyban elősegítette a fiatalok Babits iránti tisztelete,

40 a mester debreceni látogatása, de különösképp Gulyás Pál ódája (olyan katalizátor-szerepe van, mint korábban Tóth Árpád Ady-köszöntőjének),

41 végül megpecsételi mindezt a Nyugat íróinak debreceni szereplése.

42 Ám a nyugatos szépségkultusz mellett jelentkezik egy „új" érdeklődés: a népi orientáció. A húszas években még megárulnak egy gyékényen - az Ady Társaság induló lendülete, Ady gondolatszabadság-koncepciója összetartja őket, s csak később, a harmincas években polarizálódnak. Feltűnő viszont, hogy a Nyugat szerkesztését mindinkább saját kezébe összepontosító Babits - Osvát halála ( 1929), s különösen Móricz kiválása (1933) után - milyen érzékenyen veszi észre a Juhászék hangjából kicsengő, számára szokatlan élt, a szociális mondandóban, tematikában és formában is jelentkező eltéréseket a formaközpontú irodalomszemlélettől. Jelentőségükhöz mérten keveset közöl tőlük

43 - jóllehet mindkettejük költői ereje a harmincas években tetőzik - s ez a tartózkodó magatartás egyenesen vezet el Gulyás Búcsú a mestertől c. versének megírásához.

44 Ami természetesen olaj a tűzre. A népi irány elkülönülése tényéből következik, hogy a debreceniek egyik ága leválik a Nyugat fájáról, s csak azok maradhatnak meg rendszeres munkatársakként közülük, akik a fő irányvonalat, az alapkoncepciót tekintve azonosulnak a folyóirattal. Kardos Pál otthonos, Kardos László jelentős helyre küzdi fel magát a harmincas években,

45 később újabb nevek bukkan37 Molnár Pál: id. mü., 96. 38 lásd: Kardos László: id. mü. Vallomások, emlék, adat c. fejezetét. 39 Gulyás Pál: Babits Mihálynak. Nyugat, 1928.1. 62.; Juhász Géza: A költő halála, A paradicsom üdve, Hasztalan kerülők, Megváltás. Nyugat, 1929. I. 240-241. 40 lásd: Kardos László: id. mü, id. hely, valamint Kiss Tamás szíves közlése. 41 Kardos Pál: Babits Mihály. Bp„ 1972. 379. 42 vö.: Juhász Izabella: Az Ady Társaság bibliográfiája. Debrecen, 1977. 43 Gulyás 1936-ig 14 verssel szerepel, majd 1940-ig szünet következik a publikálásokban, de az 1934-es év is kimarad, Juhász 1930-ig három jelentkezésével 5 verset közöl, majd 1930 után 3 kritikával, ill. 3 róla szóló recenzióban van jelen. 44 Első mj.: Válasz, 1937. 74-75.