Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Debreceniek a Nyugatban (1978-80)
is; a folyóirat korábbi szerkesztőit változatlanul jegyzi, s átmeneti tétovaság után a vulgáris tárgyiasságot s az osztályszempontokat elvetik. A debreceniek útja is ezt az ívet követi; a forradalmak és a vesztes világháború a vízválasztó. Több szempontból is. Az első - személyi okok. A Nyugat helyi munkatársai közül a legjelentősebb Tóth Árpád - Havas Gyulával együtt - még a háború előtt elkerül a városból, s 1921 őszén Nagy Zoltán is a fővárosba költözik. A velük egy szerkesztőségben dolgozó Szegedi István neve ugyancsak ekkortájt tűnik el a debreceni sajtóból - a Nyugat viszont 1920-tól közli néhány impresszionista versét s kritikáját -, Szombati-Szabó pedig nemcsak a városból, de az országból is elkerül. 34 A nyugatosok közül tehát csak Oláh és Térey maradtak. Kettejük fejlődésének útja azonban homlokegyenest ellentétes. Térey a forradalmak után költészetében a direkt politikum eszközeivel él (faji kérdések, irredentizmus stb.), majd Nagy Zoltán kemény kritikája után elhagyja agresszivitását s csendes esztétizálóvá válik, hogy fordításokban s fokozódó közéleti tevékenységben élje ki ambícióit. (A Nyugatban legfeljebb néhány rövid, s jelentéktelen íróról szóló ismertetést közöl. 35 ) Oláh Gábor viszont tétovázásai, s nem egy selejtes mü kiadása után a „mégis muszáj" erkölcsével él s a népiek irányát választja. Néhány írásával móriczi magaslatokra ér, s Móriczcal való barátságának komoly szerepe van abban, hogy megélénküljenek Debrecenben a Nyugattal való kapcsolatok. A világháború a hagyományt átértékeli - 1920 ebben is határkő. Csokonaiban már nem a lázadót köszöntik, hanem - a konszolidált viszonyoknak megfelelően - csupán a fonna újítóját, a nyelv mesterét, a szintézisteremtőt. Kosztolányi átértékelő írása Ady - korábban uralkodó - etikai alapozású Csokonai-képét egyenesen tagadja, s a harmincas évek emlékezéseiben, ismertetéseiben ezzel a beállítással találkozunk. 36 Megkockáztathatjuk: ha a hagyományt így értelmezi a folyóirat - akkor valószínű, hogy előbb-utóbb a jelen gyakorlatában is be kell következnie annak, hogy újabb erőket csak az esztéticizmus csatornáin enged magához. S itt érkeztünk el a legfontosabbhoz - amelyben legerősebb a háború s a forradalmak cezúrája - a fiatalok kérdéséhez. A világháború előtti pozitív Ady-recepció hatására felnő egy új generáció. Nemzedéknek is nevezhetjük bátran, hiszen egységes szerveződési elve s gyakorlata van; Gulyás Pál, Kardos László, Kardos Pál és Juhász Géza Ady nevével indítják mozgalmukat a húszas évek második felében. Hamaro34 vö.: Szabó Sándor Géza: Szombati-Szabó István. 35 Utolsó verse 1923-ban Osvát Ernő üdvözlésére íródott. Nyugat, 1923.1. 781. 36 Kosztolányi Dezső: Csokonai. Nyugat, 1922. II. 1409-1411.; Gulyás József (közli): Csokonai Vitéz Mihály ismeretlen munkája. Nyugat, 1939. II. 165-172.; Schöpflin Aladár: Színházi bemutatók. A Független Színpad Tempefői-előadása. Nyugat, 1938. I. 475.; Ortutay Gyula (közli): Csokonai. Fedics Mihály meséje. Nyugat, 1940. I. 288-290.
