Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Debreceniek a Nyugatban (1978-80)

vezető irodalmáraival. A Magyar Géniuszban a zsurnaliszta Szathmáry Zoltán, a termékeny Vértéssy Arnold, s a csak inkább írogató, mint literátor, de a Csokonai Kör életében komoly szerepet játszó Vértessy Gyula neve felbukkan ugyan, de egyikük sem az az egyéniség, aki a későbbi Nyugatban előfordulhatna. A versekkel bemutatkozó Szávay Gyulát is - minden liberális igyekezete mellett - a nemzeties tradicionalizmus határozza meg." Mégis tanulságosak a böngészések ezekben a folyóiratokban. A Nyugatelőzményekben ugyanis két olyan momentum tűnik fel, amely a klasszikus Nyugatnak is állandó problematikája. Az egyik: mit tekintünk hagyománynak (Csokonai-kultusz), a másik az örökséggel való sáfárkodás kérdése (a nép-nemzetiek irodalomszemlélete). így figyelnek fel a Bokrétára, s fedezik fel Csokonait. Az előbbi nemcsak azért nevezetes, mert a századelő népies irodalmának jelentős teljesítménye, de azért is, mert Csokonai példáját választva megújítása is annak, s hosszú időn át befolyásolja, illetve meghatározza a debrecenieknek a fővárosiakhoz való viszonyát. A Figyelő - enyhe túlzással mondhatjuk - a népies irány históriáját tárja fel, midőn halálának centenáriuma alkalmából Csokonairól, később pedig konszolidált utódairól, Szabolcskáról és Farkas Imréről ír.

12 A Nyugat előzményeiben tehát két Debrecen-kép érzékelhető. Pozitívumként a Csokonai-hagyomány és példa, elvetendő tényként pedig az, hogy öröksége méltatlanul kezeltetik - ami a nép-nemzeti irány egészének megítélése is. Ám mind a kozmopoliták, mind a konzervatívok táboráról rajzolt képen van korrigálni való. Ignotus radikális megnyilvánulásait majd fel is váltja Ady összetettebb s differenciáltabb, bár hasonlóan radikális ítéletü Debrecen-képe, a liberális gyakorlat igézetében nőtt helybéli nyugatosok pedig döntően befolyásolják az esetleges, s időről-időre fejét felütő fontolva haladást. Tóth Árpádék a Debrecenhagyományból nem a konzervativizmust, hanem a protestálást, a „semper reformare" elvét s gyakorlatát választják. Paradoxonnak tetszik, de éppen a hagyományok bíztatják őket, hogy forduljanak a pesti lapokban mind gyakrabban jelentkező, s 1908-tól a Nyugat-körben önálló fórumot kapó „kozmopolitizmus" felé. IY. A Nyugat debreceni kapcsolatainak kialakításában nagy szerepet játszanak az Ady körül felhullámzó polémiák, s a bontakozóban lévő Ady-kultusz. Tóth Árpád ódája (1909) leszerelő, minden fegyvert lábhoz igazító hódolat. 11 Megjegyezzük, hogy pl. Komlós Aladár nem is tekinti Nyugat-elődnek a Magyar Géniuszt, (vö.: Vereckétöl Dévényig. Bp., 1972., 291.) 12 Csokonairól Cholnoky Viktor, Farkas Imréről Jób Dániel ír.