Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Debreceniek a Nyugatban (1978-80)

Aligha követünk el szentségtörést ha a versnek nagy helyzeti energiát tulajdonírunk abban, hogy a javarészt meg ismeretlen debreceni fiatalok első jelentkezeseit kedvezően fogadja a Nyugat. De mégsem írható ez pusztán a véletlen számlájára. Az óda megszületésének a szubjektív indítékokon túl objektív feltételei is vannak, s ezeket - mint fentebb utaltunk rá, - a közvetlen környezet biztosítja.^ Az elsőként bemutatkozók egyébként majd mindenben megfelelnek a folyóirat elvárásainak. Adyt úgy is mint eszméltetőt, úgy is mint friss debreceni hagyományt vállalják. Mint ilyenek, ha nem is szabadgondolkodók, de meglehetősen fogékonyak a modern, s több irányból érkező hatásokra, a tehetség mellett pedig bizonyos exkluzivitással is bírnak, s ez szintén nem utolsó ajánlólevél a Nyugatnál. Ami idegen bennük a fővárosiak számára az tulajdonképpen az Adynál is mindig éberen figyelő történeti érzék, történeti tudat. Hiszen - említettük - a nyugatosság Debrecenben levezethető a liberalizmuson keresztül a százados külföldi kapcsolatokból, a népiség a XIX. század radikalizmusával határos, a költői mívesség, formakultusz Csokonai-hagyományokból is táplálkozhat, s ha így van, csak másodrenden, mint önfelismeréssel, vagy kontrollal kell számolnunk a XX. század katalizáló stílushatásaival. S ha szerepet tulajdonítunk annak, hogy Adyt egyre izmosodó kultusza hívja 1908-ban Debrecenbe, el kell fogadnunk azt is, hogy a Nyugat következő évi látogatása több, mint egyszerű felolvasó est, vagy közönség toborzás.

14 A történelmi igazolólap keresése. A figyelem tehát kölcsönös, a találkozás szükségszerű. A Nyugat első, nagy korszakában (1908-tól a világháborúig) az appercepció természete szerint a helyiek Nyugat-beli munkálkodására a költői, lírai művek túlsúlya jellemző; a bírálatokban, tanulmányokban is megnyilvánuló elvi-elméleti tudatosság csak az érzelmi ráhangolódást követi.

15 Hogy Ady felolvasásának szerepe van a kapcsolatok kialakításában utal rá: az első publikálót 1908 második felében jegyezzük. Oláh Gábor ez az Adyt Párizsban is megkereső poéta, aki a debreceniek közül a legnagyobb költői múlttal bír. Nem népies, nem hazafias, hanem szimbolista felfogású, a rá csak kevéssé jellemző kompozíciókkal mutatkozik be (A nagy vezetők; Solness mester inassá).

16 Tóth Árpád fáradt szomorúságú, elégikus hangvételű versei követik (köztük a Meddő órán),

]1 s nem sokkal később Nagy Zoltán sodródik a sorhoz szecessziós pompájú, vagy a canovai klasszicizmusjegyeit hordozó költeményeivel (Altató, Izenet, s különösen: Páva a lépcsőn).

18 Hosszas ostrom után Kuthy Sándor is bemutatkozhat, korábbi 13 Vö.: Kardos László: Tóth Árpád. Bp., 1965., 23-28, 37-62. 14 Szabó Sándor Géza (szcrk.): Ady és Debrecen. 14-19. 15 Oláh Gábor és Tóth Árpád 1908-ban, Nagy Zoltán 1909-ben jelentkezik költeményeivel. 16 Oláhnak 1908-ban és 1910-ben összesen hat verse jelenik meg. 17 Tóth Árpád a világháborúig 20 verset publikál.