Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Debreceniek a Nyugatban (1978-80)

hogy szűkkeblűén nézné az Újat, hanem úgy, hogy aggódó szeretettel óvja a régiből azt, amit értéknek tart.

6 A kör liberális konzervativizmusa lehetőséget ad arra, hogy a friss, az új Európára tekintő szellem képviselői is kibontakozzanak. Ez a liberalizmus hozta Debrecenbe már a századfordulón az egykori „lázadók" képviselői közül Rudnyánszky Gyulát, a legellentétesebb áramlatokhoz is alkalmazkodni képes Vértessy Arnoldot, a város és Pest művészeti élete között közvetítő Szarta Tamást. Az ifjú Oláh Gábort, a hagyományos és modern literatúra vitáiban közbülső helyet elfoglaló alkotót látja maga előtt példaként, s a századforduló Ady-vitáiban edződik.

7 Persze túlzás lenne állítanunk, hogy mindez kizárólagosan a Csokonai Körnek köszönhető, de arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a legfőbb tisztviselők fontos társadalmi pozíciókat töltenek be, vagy éppenséggel tanárok, akiknek akarata több csatornán keresztül érvényesül. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a századfordulón már tanfelügyelőként működő Géresi egykori iskolájából kerülnek ki Jánosi Zoltán és Oláh Gábor, a XX. századi protestálás, illetve a debreceniség szervezői-mozgatói, Kardos Albertéből pedig a korai Nyugat helyi költő-triásza: Tóth Árpád, Nagy Zoltán, és Kuthy-Térey Sándor* Debrecenben tehát a századfordulóra, s az azt követő irodalmilag forrongó években adva van egy kezdetben önként vállalt, természetesen fogadott, a későbbiekben dogmatikus alkalmazás felé közelítő nép-nemzetiség, de ugyanekkor jelentős tere maradt a liberális szellemnek is. Azaz potenciálisan már számolhatunk nyugatos irodalmisággal, habár egyelőre nem a művelés, csupán az appercepció szintjén 9 III. A Csokonai Kör a decentralizáció jelszavával lép fel, s ez helyhez kötést jelent.

10 Önerőből, a főváros eredményeitől függetlenül kell kultúrát teremteni, fórumait helyben biztosítani. A feladat nagyságát, a végrehajtás nehézségeit a fiatalok is átérzik, ezért az új irodalom kibontakozása korántsem forradalmi lendületű, jóllehet fokozódó jelentőségű lét a sajtóban. Az elhatárolódás kétirányú: nemcsak a debreceniek nem keresik az urbánus irodalom kegyeit - az sem érzékeli a helyi ízeket. Innen, hogy a Nyugat-elődökként számontartott folyóiratokban csak ritkán találkozhatunk a város akkor 6 Kardos László: Hármaskönyv. Bp., 1978., 335. 7 Szabó Sándor Géza: Szombati-Szabó István. (Bölcsészdoktori disszertáció) Debrecen, 1974. DIM K.X. 2001.001.02.01.6.2. 8 Szabó Sándor Géza (szerk.): Ady és Debrecen. Debrecen, 1977. 14-19. 9 Uott. 10 A Csokonai Kör alapszabályai. Debrecen, 1908.