Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Debreceniek a Nyugatban (1978-80)

cf«*M»«P DEBRECENIEK DEBRfCEN J NYUGATBAN L A forradalmak jellegét a „mivel szemben" kérdése határozza meg. Természetes dolog ez, hiszen mind a vezetők, mind a végrehajtók világnézetüket, egyéni képességeiket s ambíciójukat tekintve széles skálán mozognak, s az egységet a megtámadott frontja teremti meg. így van ez az irodalmi forradalmakban is. A század elején a Nyugat a nemesi-feudális Magyarország, s annak tükörképe, a népies epigonizmusba süppedt kultúra ellen támad. Janusarcú tehát; egyik irányba a harcos progresszivitás, másikba „dekadens" urbanitás tekint.

1 Ám mint minden forradalom - csak az öncélt ismeri, és kategorikus: létét az indokolja, hogy lassult a folyamata, vagy éppenséggel nyakaszakadt a fejlődésnek. Nem veheti figyelembe, hogy a szemben álló úgynevezett nép-nemzeti gárda (nevezzük így az akkor kanonizáltat) sem egységes, hogy azon belül is már megindult egyfajta erjedés - és nem csupán nyugatos élesztők hatására. A klasszikus morális és alakító erők fékje - mely a nép-nemzetieket mind szűkebb körökbe rántja - mintha most lazulna, kevesebbet fogna.

2 Közülök is mind többen vállalkoznak az öröklött etikai és idealisztikus elemek újból való átgondolására, elvonatkoztatott dogmák helyett ismét a „locus" mélyebb rétegeiben kívánnak megmerülni, s egész habitusukon átáramlik valami kétség, ide1 A magyar irodalom története 1905-től 1919-ig. Bp., 1965. 38.; Ady Endre: A kultúra ígéretei. A magyar városok. Nagyváradi Napló, 1902. július 25. 2 Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom. Bp., é.n., 251.