Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Tornyot választok (Páskándi Géza Apáczai-drámájáról) (1972)

TORNYOT YÂLASZTOK Erdélyről yaló gondolatok Páskándi Géia Apáczai-drámája ürügyén Ha igaz, hogy az ember halhatatlanságra, örök újulásra áhít, a történeti korok hegy-völgy ellentéttel állnak egymás mögé. Jelennek a múltja, régebbnek megvan régebbi pandanja, s nem is csak egy. Kapcsolódva erősíti, kontrázza meg egyik a másikat, s az örök új időknek feladata csupán - jól ismerjék meg az előzőket. Hogy helyezkedvén a folyamatban kontrázhassák vagy emeljék a gondolatot. Láthatjuk így az egyéneket is. A történet-őrizte sorsok keretek számunkra, miket mai élettel kell, friss infúzióval öröklétté tennünk. Olyanképpen, ahogy színházak csinálják: újraírva ősrégi témákat, hoznak mai színre klasszikusokat. - S ha azt kérdezzük miért? - Nyilván, mert a bizonytalan bizonyságot kér, fogódzót a múlttól, az egyszer vagy többször átgondolt elvtől és gyakorlattól. Mert a jelen aktualitást történettel illusztrálva maga fölé mintegy - folyamattá kívánja emelni. Mert távlatot kapva így ismerheti magát, így lesz erősebbé, válhat maga is historikummá. Vagy lehet ezért talán (ontológiája szerint): a múltak választanak bennünket, parancsolnak erre vagy arra a helyre s feladatra. Ám a dolgunk akkor is, sőt fokozottan: tanulni s ökonomikusán őket, hogy megfeleljünk, s jól a rendelésnek. Mindezt olyan céllal, s tesszük úgy, hogy újabb kapcsolódást, folyamatot indíthassunk. Ha átléptünk a gyermekkoron, fiatalabb nemzedékek születési-megszülési gondjaival vagyunk eltervezve, s majdan nevelésükkel is. Mint egykor mások velünk s mi a magunkéval. S itt a distinkciónk. Azt mondjuk, a jelent úgy szolgálhatjuk igazán, ha lehetőségeket nemzünk, ke-