Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Tornyot választok (Páskándi Géza Apáczai-drámájáról) (1972)

retet, óvót tervezünk a majdan alakulandónak. Felkészítve a jövőre. Az élhetésre, továbbmaradásra. - Más az időszámításunk, a szellem századai nem esnek egybe a politikáéval. Az csak felszín, emez mélytengeri áram, az csak vadult hullám, mozgató őserő a másik. S a nagyobb lendület feladata, hogy hatalmával gyorsabb mozgást, hamarabb tetőzést, hogy példát, hullám ellenében másirányú mozgást indítson. Hogy apály idején a teljességet, tetőzéskor ellenállást képviseljen, figyelmeztessen az ellentétek oldalára, magára az ellentétre, a folyamatban bekövetkező reakcióra. S hogy felkészítsen arra. Hisz a korok úgy váltják egymást, mint tézist az ellentettje, felszólító a módos kijelentőt, kérdező a válaszolót, mamelukot a mérmondó. Ha így igaz mindez, akkor az elmúlt félszázadban csak politikailag változtunk. Mint akció-reakció, s reá újabb új elindulás - pillanatnyilag hát. A tényleges, mert mélyekben gyűlt, s felszínt is mozgató tektonikus erők ugyanazok maradtak, s a politika csak alkalomnak bizonyult a szellemnek a megoldás-variációk megcsillantására, kidolgozására. Bizonyítékul az életerőnek. Ötven éve - így látjuk ma - fordult a figyelem Mohács utáni korunkra, midőn az ország három részre, egységes szellemiségünk még többre szakadt. Nem a katasztrófa, a maga-mentés igény bizonyos jeleként. Tiszta világosság az is, hogy ötven éve legéberebb figyelme volt a török időkben is legizmosabb megoldásokat kínáló reformált szellemnek, a protestáns magatartásnak. - S mit láthatunk ma? - Hogy mára érve is afelé húzódunk, annak védőszárnya alá. Azt érezzük ma is biztosan erősnek. Egy történeti jelent múltjáról lehet leginkább megismerni. S ha a felismert-felvállalt múlt nem különbözik, úgy a kor is mélyebb összefüggésű a tagadottnak megmondottál, mintsem azt felszínre tekintőn, s első pillantásra gondolni lehetne. Vagy pedig már újabb kor él, készül megszületni a hivatalos uralkodó hamuja alatt. Hogy a történeti példa, s a felbuzdult követők munka-eredménye nem lehetett akkor, félszázaddal elébb elsöprő erejű - nem a seprők tisztító-kedvén múlott. Sokkal inkább a terek elzártságán. Erdély mégis újabb példával nőtt erősebbé, s ennek köszönhetjük - ma is. Mert Erdély a sávos, sárosnak kiáltott Partiummal messze világító fények. Nem mocsáron nőtt lidércesek, bizonytalan imbolygással. De tőlük indul, hozzájuk ér minden szabadság, mert ellenállás. Innen gyülekezik, erjed bévül, őrizkedik a határrészeken, hogy robbanjon ismét kifelé. - Földrajzi fekvés, történeti szerencsés hely s idő? Együttesen mindez-mint indulás s lehetőség. De mára egyre inkább múltak vállalása, vaskosodó szellem-erő, potencia, s ezáltal ismét lehetőség. S hogy ezt leírhatjuk, köszönjük a nagy elődök kapcsolódó sorának, a hagyományok hív őreinek, akik tisztító, s tiszta kedvvel, az örök megújulás igényével dolgoztak mind, pillanatnyi önérdekre nem tekintve. A tisztító kedvet, megújulás-igényt, az erők belső ébresztését nemcsak szinonimákként említjük. A példa, amivel a 1920-as nemzedék fordul a századosak felé, diktálja, s az kényszerít bennünket most magunk revízió-