Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Bevezető helyett (1978)

kezetükkel - a még élő, s vélük egy végvárba szorult Nyugatos és egyben népi író-őshöz fordulnak. „Mi hiszünk Debrecen Géniuszának megidézésében. Hiszünk a megidézés lehetőségében... Itt él köztünk és mégis oly messze-távol a magános Oláh Gábor, a debreceni Lehetetlenség peergynti, lobbanó szívű, színes fantáziájú, vakmerő és csüggeteg hőse. Mi nem felejtjük el az ő küzdelmét Debrecen ó és új jellegéért, a Csokonai-kripta betöréséért...Őáltala rázkódott meg alattunk a merev, közönyös, porfelhős századvégi szabad királyi Debrecen..."

3 - S mintegy folytatásként a megtalált írásból: „Nem, dac-politikát ezek után épen nem űzhetünk. Újra fogalmazott, nagy, ősi zenékből ivó protestantizmus! A mi hierarchiánk egy nagy belső hierarchia legyen: ne csak tömegeink kössenek, mi is kössük tömegeinket, egy új, magasba ívelő gótikával!"

4 Mindezt miért bogozgatjuk, s miért, mint protestáns-katholikus ellentétet? - Nem más az, mint az esztétikum általánossága és a mindennapi közvetlen használni-tudás (a történelem vállalása) közötti megmérhetetlenség! - S ne feledjük: Debrecenben élünk! ív. Két szélsőség állott tehát egymással szemben. Egymással ellentétes, egymást feltételező pólusok. Köztük csak a kapcsolat hiányzott, az út megvonása a rendszert működésbe hozni. A segédeszköz, iránytű, mely másoknak is, mindenkinek egyként jó a tájékozódáshoz. A Gulyás-életművet kezdtem hát utána filológuskodni, majd újra és újra a korabeli Debrecen irodalmát. Hiszen annyira közelinek s maga-kínálónak tetszett, hogy elébb-utóbb elém jő a megnyugtató, pillanatnyilag vagy ideig-óráig csak véglegesnek érezhető! - De csak remény t-sejtető nyomokra leltem, vagy még azokra sem. S hogy nem találtam semmit, egyre inkább magamat kezdtem megfele bízni, hogy magam s magamból merítnék bizonyságot, míg arra a gondolatra jöttem: tényleg igaz, hogy két pont között legrövidebb út a logikai következetesség. S ekkor játszott véletlen kezemre a Kollégiumi Egyháztörténeti Levéltár Révész-hagyatéka, Gulyás Pál nagy gonddal őrzött tanulmánya és versei - melyek mintha lázam csillapítani (vagy újabbat szítani?) készültek volna, várva a feltámadást. Úgy láttam, a három írások az Oláh Gáborról szóló, a Költők sorsa s a levéltár-őrizte levelek - Gulyás Pál élete haladásával és teljességében - mindez együttesen igaz. 3 Gulyás Pál: Költők sorsa Debrecenben. Debrecen-Kassa, 1940., 21. 4 Gulyás Pál: Rómával ós Róma fölött. (Protestáns és római katolikum) Levél Révész Imréhez. Debrecen, 1940. május 21. (Kézirat) 5. p.