Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Kuthy-Térey Sándor (1977)

tehát, hogy véglegesen megtalálta azt a teret, ahol legteljesebben tudja adni magát, mert legtökéletesebben tudja egyeztetni polgári foglalkozását irodalmi ambícióival. Ám ezekbe a megnyilvánulásaiba is zavaró elemek - revans és napi politikum, irreális szereplésvágy, üzleti szellem-tolakodnak. Csupa olyan momentum, amely akadályozza a tárgyban való teljes elmélyedést. Ha az erő ága lehajló - hajlamosak vagyunk legyintéssel elintézni az egész teljesítményt. Ha több irányba is hat, követni alig tudjuk: rendszerint megállunk kategóriáink határain. Pedig a több területen való munkálkodásnak számos oka lehet: polihisztori hajlam, felfokozott kutatókedv, erőpróbáló szándék. Kuthy-Téreynél egyiket sem leljük: mindig a kisebb ellenállás irányába halad. Nem mélyül el igazán semmiben, a szereplést, a produkciót vállalja. Litterary gentleman, aki az irodalmat az irodalmi élettel, az abban való forgolódással azonosítja, polgári érvényesülését felhasználja az irodalmihoz - és viszont. Ezért - bár képességei megvoltak rá - nem tudott semmiben (a műfordításban sem!) igazán maradandót alkotni. Müve csak irodalomtörténeti, s nem esztétikai érték: menthetetlenül tűnik el azzal az életformával, amit képviselt, s azzal a napi politikával, amelynek szolgálatában állott. 1977 IRODALOM KARDOS László: Tóth Árpád. Bp., 1965. KOZMA Edit: Debrecen szepírói. Térey Sándor. Városkultúra, 1933., 234. Debreczen, Debreczeni Újság, Debreczeni Református Újság, Debreceni Független Újság évfolyamai, 1904-1935.