Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)

Bevezető helyett (1978)

teljes tudattal fogadott olvasmányom. Alig valamivel később az Oláhhasonulás után - tizenkét éves korom óta forgatom a Hubay-féle válogatást.

2 A kritika keménységén, sőt kíméletlenségén nem enyhítettek a tanulmányból azért mégiscsak ki-kicsengő megbecsülés-féle hangok. Igaz - azok csak Gulyás fiatalkori nosztalgiájának szóltak, miket a „debreceni remete" irányába táplált. Hol volt ez még Móricz világosan értő, bár a többre képes győző s győztes pályatársnak baráti vállveregetése mellett is! - És nem segített az sem - csupán az ellenkező végletre lökött - midőn meglehetős későn - néhány hónap előtt csupán - címe után szimatolván rákaptam Gulyásnak „Költők sorsa Debrecenben" című rapszódiájára. Pedig ebben már a Jövendő Janusz-kapujában állónak ítéli nagy elődjét, aki retrográd erők és saját cívis-volta húzásai ellenére is tud másra merészkedni. Arra, amelyre a személyiség nemesebbik fele mozdult: páthosszal az ős-Debrecen megmozgatására. III. Rómával és Róma fölött - visszhangozza az elhívás - Gulyás sokat hangoztatott és sokak által vitatott - de éles és szép dialektikájával - párhuzamként „a nép fölött a népért". A protestálás út, magatartás, a katholikum cél, s a két pólus szerepe történetileg változik. Gulyás felismerte Oláh Gábor igazát, s a maga tapasztalataival, munka-eredményeivel, költészetével szóval magatartásával, s mert következetesen - példájával kiegészítette. De - bár szemben régebb önmagával - egységben mégis avval. Legszebb magunk a fiatalságunk, és terveinek megvalósításán fáradunk egész életünkben. Gulyás útja egy a XX. századi Debrecen szellemével s annak legteljesebb kifejezőjével, az Ady Társaságéval. Midőn Oláht elítéli, kíván irodalmi öröklét vagy halál ura lenni - ítélkezik egy általános esztétikum magasáról. Aminthogy a Társaság irányultsága is Nyugat-koncepciójú az indulás idején, működése első felében. S ha ide emelkedünk Gulyással mi, az utódok - akiknek a tisztább látás képessége természetesen adatott - úgy érezzük, méltó az ítélet. De midőn a „Költők sorsa Debrecenben" - a debreceniség történetét áttekintő - tanulmányát írja, az általános esztétikumot, s azokat az eredményeket, miket az igény s ízlés-nevelés esztétikum-nevelő működése nyomán elért - speciális, napi feladatok szolgálatába kívánja állítani. Párhuzamos folyamatként avval, midőn a Társaság Nyugat-koncepciójából nem az Osvát, - Ady neve válik tényleges és tettre-mozdító fontossá. Úgy véljük, érthető, ha ez ügyben Gulyás és a Társaság is - önerősítő igye2 Gulyás Pál válogatott versei. Hubay Miklós előszavával. Bp., 1957.