Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Nagy Zoltán kuruc versei (1970)
vagy nyomatékosító szóval erősítve megismétli. („Most meg nagy Rákóczi bujdosását írom, / Bujdosását írom" IV./2., illetve: „Bukott ügynek nem volt, nem is lesz barátja, / Sose lesz barátja." IV./3.). - Ez a Szabolcskánál különösen gyakorta alkalmazott forma a későbbiekben csupán egyszer bukkan elő Nagy Zoltánnál (Violino solo 2 *), nyugatos költőink nem szívesen alkalmazták ezt a formai megoldást - talán mert Szabolcska és követői túl gyakran éltek vele. 29 Ugyanennek további variációjával azonban a későbbi Nagy Zoltánnál, s nyugatos költőinknél gyakran találkozunk. Nagy Zoltán általában a páros szótagszámú sorokat rövidebb páros szótagú sorokkal zárja (lásd: A csendességhez, Altató, Rondó páros zárlatait 30 ), Ady párosokat páratlanokkal, mely nála a kevert ritmus egyik előidézőjévé lesz. 3 ' De variációs lehetőség Nagy Zoltánnál a sorok párbeszédes szaggatottsága (lásd az első részt) vagy a belső rímek alkalmazása a nagy érzelmi hőfokú, töredezett fél sorokban („Réteken futkároz... repül a párjához" vagy „Rózsát dobál rája... édes csók az ára." (II./10. és 11.). Egyik sem újszerű megoldás, de mind azt mutatják: a költő bátran merít a rendelkezésére álló eszközök tárából. Szembetűnő a rímtechnikai fejlődés, valamint az is: mondatai felépítésében nagyobb variációra törekszik. Különösen jelentős a fejlődés a két és fél év előtti Cinka Pannához viszonyítva. Feltűnő viszont: a tárogató hol felrikoltó, hol elcsukló hangja mennyire hasonlít Cinka Panna hegedűszólójának érzelmi hullámzásához és hullámoztatásához, illetve az Oszi harmat után... biztatójához, és hogy milyen biztos a költő zenei kérdésekben, (itt: II. és III. rész; későbbi versei közül lásd: Almomban zene, Emlék, Mezők zenéje stb. 32 ) De az is kiderül az összehasonlításokból: erről a témáról voltaképpen mindig azonos a mondanivalója. Mégis, a költeménynek egységes s bensőből fakadó hangulata van, s ez a költő egyénisége erösbödésének jele. A versek vázlatos ismertetése is mutatja, milyen erős szálakkal kapcsolódott elődeihez Nagy Zoltán. Szembetűnő ez a tartalmi vonatkozásoknál. 28 Lásd Csend! Aranymadár! című kötetében. Bp., 1913., 41. 29 De lásd Adynál a korai Dankó című verset. 30 Csend! Aranymadár!, 18, 38., 73. stb. 31 A második félsor ismétlése, s a rövid sorok használata egymást váltják költészetünkben. Ez arra enged következtetni bennünket: a kétféle megoldás között kapcsolat áll fenn, kapcsolat keresendő. További következtetéseink - bár még csekély bizonyítóanyaggal - odáig vezetnek: ez a kétségtelen újszerű, s a XX. század eleji költőinknél általánossá váló rövidsoros megoldás egészen a magyar nótáig vezethető vissza, s már Szabolcskára, Szabolcska dalszövegverseire, verselésére is ez hatott elsősorban. (Lásd a magyarnóta újabb korszakát: izometrikus ritmus felváltása heterometrikussal.) Lásd még: Arany János: Hej, iharfa, juharfa c. népdalversét, Dóczi József: Hull a zápor kinn a pusztán, Darumadár útnak indul, A kanyargó Tisza partján stb. (de ez utóbbit vö.: Arany: Kondorosi csárda mellett c. versével!), Szabolcska: A Szajna partján. Ha a világot... stb. 32 Lásd: Almomban zene című kötetében, 25., 57., 74.
