Szabó Sándor Géza: Debreceni dac (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 58. Debrecen, 2006)
Nagy Zoltán kuruc versei (1970)
történetéhez" címmel, mely első lépés volt a kuruc korszak rehabilitációja útján, amely az irodalmi köztudatba új fogalmat iktatott: a kuruc költészetét. Igaz - Thaly kegyes csalással, nagyobb beavatkozási szabadsággal élt munkájában, mintsem azt a szerkesztői szigor és etika megengednék, s az is kétségtelen, hogy éppen ennek a gesztusának lett aztán legtöbb másolója mégis - ez a szemfényvesztő mozdulat biztosította azt a feltétlen csodálatot, mely csak a nagy bűvészeknek járja. Minden szépséglátás kissé magunk élvezése, Thaly pedig a krónikák keserű magvához kora édesb gyümölcseit kínálta. A millenniumi ünnepségek, melyek rendezésében, előkészítésében, s az emlékoszlopok felállításában Thaly az oroszlánrészt vállalta 1 , szépívű lendületet adtak a kuruc kor iránti csodálatnak, a kuruc szellemiség hatékony továbbfejlődésének. Ez a nekiiramodás ugyanis nem lankadt el a millenniumi események után sem, sőt a XX. század elején - 1901-1906 között magas hullámmal tetőzött. Erre az időszakra esnek a Rákóczi-szabadságharc kétszázados évfordulójának előkészületei, az ünnepségsorozat, melyben valamennyi város akár erején fölül is - igyekezett kitüntetni magát, majd hangulati lecsapódásként a nemzet és uralkodója kibékülése a kétszázados perben: a király leirata a miniszterelnökhöz, melyben véglegesen rehabilitálja a felkelőket, s engedélyt ad a bujdosók hamvainak hazaszállítására, majd a hamvak útja a haza felé s végső nyugalomra helyezésük. 2 Nem volt mentes ez a hazafias buzgás aktuális politikai tartalmaktól sem: az ország Ausztriával szembeni ellenzéki magatartásától, s az obstrukció nyakas ellenállásától. 3 Thaly mint politikus is, s 1882 óta Debrecen első kerületének megszakítás nélkül országgyűlési képviselője - épp e csakazértis politikai magatartás bravúros leszerelésével aratja legnagyobb közéleti sikerét. Az ő munkája és végső felszólalása vetett végett a hosszadalmas parlamenti huzavonának. Népszerűsége ekkor csap igazán magasba, megválasztása helyén különösen. Nem kis mértékben neki köszönhető, hogy a kuruc szellemiség iránti rajongás erősebb itt, mint legtöbb helyén az országnak. Thaly évente kétszer látogatott vissza választóihoz. Ilyenkor útja valóságos diadalmenet volt. Mintha a daliás idők tértek volna vissza vele, egy darabka múlt. Vele és általa a régi dicsőséget: a daliás kuruc harcokat, s 48-at is ünnepelték; ahogy az utolsó 48-as honvédekre, úgy néztek fel áhítattal a Rákóczi udvarából ideöregedett hű krónikásra. Thaly és a Rákóczi-kor egyébként a történetíró leghőbb óhajtása szerint is - eggyé lettek. Neve min1 Söregi János: Vezető a Déri Múzeumban. Debrecen, 1939. 334. 2 Pap Illés: II. Rákóczi Ferenc élete. Bp., é.n.. 464, 3 Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a XX. században. Bp., 1937. 58-59.; Esze Tamás: Az igaz kuruc költészet. Csillag, 1953., 1212.
