Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A legeltető állattartás kutatásának néhány kérdése (Uradalmi vándorpásztorkodás)

után nem decimát, hanem tretinát kellett fizetnie, sokan azonosították őket a román nemzetiségű pásztorokkal. A vlach kérdés elvileg már tisztázódott s tudjuk, hogy nem nemzetiségi, hanem egy adóztatási formával állunk itt szemben, bár éppen ezért még több részletkérdés vár megvilágításra.

1 A téli és nyári legelő közt folyton vándorló juhászokat vidékünkön is megtalálhatjuk. Egyes Szabolcs megyei falvak (Kék, Demecser, Pátroha, Nyirtas stb.) juhászai lakóhelyüktől 100-150 km-re a Hortobágy északi részén, a bihari szikeken béreltek nyári legelőt. De előbb, kora tavasszal a Hegyaljára tettek egy kitérőt s az erdős lankák korai sarjadását legeltették, késő ősszel, amikor a nyári legelőkről hazaérkeztek s a faluk körüli tallókat is végig legeltették, a káposztatermő faluk határát keresték fel s itt a káposztatorzsán javították fel a juhokat telelésre. Gyakran még a tél is más faluk határában érte őket.

2 Újabban Vámospércs, Nyírlugos határában figyeltem meg, hogy a vándor juhászok a tsz-ek kukoricaföldjeit keresik fel ősszel, ahol a le nem vágott kukoricakórót legeltetik, közben az elhagyott kukoricacsöveket is összegyűjtik.

3 A transzhumáció és vándor pásztorkodás rokon fogalmak, s ma már eléggé ismeretes mind a magyar, mind a nemzetközi szakirodalomban. Az állatfalkák migrációját feltételező legeltetési formának azonban több fajtája ismeretes. Ujabban leginkább a Wolfgang Jcobeit által 1961-ben rendszerbe foglalt három fő típust szokták a kutatók alapul venni.

4 Jacobeit megkülönbözteti magát a transzhumáciot, amikor a pásztorok egy előre meghatározott útvonalon haladva legelőiket az évszakoknak megfelelően folyton változtatják, de családjuk egy állandó lakóhelyen él, az ún. alpwirtschaftot, amikor az állatok a telet a telephely (falu) közelében, vagy éppen a falusi istállókban töltik s csak a nyári legelőre hajtják ki őket a havasokba vagy nálunk a pusztákra. Ilyen helyeken a kihajtás, még inkább az őszi hazahajtás rendszerint ünnepélyes ceremóniák között történik. Harmadik forma a nomadizmus, amikor a nyájak vándorlásával időnként maga a telephely is költözik, vagyis helyét változtatja. (Ez a forma főként a kö1 Takáts Sándor: Régi pásztornépünk élete. II. A sztrongálás. Rajzok a török világból. II. (Bp. 1915.) 295-318. és IV. Vándorló pásztorok. Uő. 332-343; Veress Endre: Erdélyiek legeltetése MoldvaHavasalföldjében. Magyar Gazdák Szemléje XXXIII. ért. (1928) 162-178, 209-228, 289-308; Földes László: A juhtartás típusai és építményei a Kárpát-medencében. Néprajzi Közlemények II. ért. (1957) 149-156; Balogh István: Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjához. DMÉ. 1937. 119123; Béres András: Erdélyi purzsások teleltetése a Hortobágyon. Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. évf. (Debr. 1972-7) 139-151; A kérdés részletesebb irodalmát közli: Földes László: Az állattartás és pásztorkodás magyar néprajzi szakirodalma. Index Ethn. VIII. évf. (1963) 84-89; és Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. Műv. és Hagy. XII. évf. (Budapest, 1970) 193-214. 2 Varga Gyula: Vándorló juhászok a kismarjai sziken. Ethn. LXVII. évf. (1956) 109-123. 3 Saját megfigyelés 1973 telén. 4 Jacobeit Wolfgang: Zur Frage der beziehungen zwischen Transhumanz, Nomadismus und Alpwirtschaft. Beiträge zum Völkerforschung Hans Damm zum 65 Geburstag (Berlin, 1961.) Beröfenlichungen des Museums für Völkerkunde zu Leipzig Heft. 11.313-322. 34