Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Vándorló juhászok a kismarjai szíken

VÁNDORLÓ JUHÁSZOK A KISMARJAI SZÍKEN A magyar pásztorvándorlás története, annak ellenére, hogy állattartás-kutatásunk többször kitér a kérdésre, részleteiben még napjainkig is sok tekintetben tisztázatlan. A magyarok honfoglalás előtti nomád állattartását többen a hazai nagy pusztaságok állattartásából vett analógiák és a közép-ázsiai nomád népek állattartásának összehasonlító anyagából próbálták megmagyarázni.

1 Hazánk területén azonban a honfoglalás óta is állandóan találkozunk különböző nemzetiségű vándor pásztorokkal. Tudunk arról, hogy a XII-XIII. sz.-i hatalmas közép-keleteurópai transhumáció Magyarországot is érintette. A XIII. sz.-tól kezdve pedig hazánkban is feltűnnek az oklevelekben vlach, valach néven ismert nomád pásztor elemek.

2 A pásztorvándorlás a XV-XVI. sz.-ban, a török időkben is tovább tart, amint ez történelmi adatokkal igazolható.

3 De különösképpen felújul a XVIII. sz.-ban, amikor a nomadizáló hegyi pásztorok az Alföldet is kezdik ellepni, főként téli legeltetés, teleltetés céljából.

4 A XVIII-XIX. sz.-ban dél-erdélyi román pásztorok még a Nagykunságban is megfordulnak juhaikkal.

5 De fordítva, a XVIII. sz.-ban tőlünk is igen sok juhot és szarvasmarhát hajtanak Moldvába, Havasalföldre teleltetni. Ezek a nyájak a Bánátban nyaraltak. Viszont Len1 Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmány. Bp. 1909; Herman Ottó: A magyar ősfoglalkozások köréből. Budapest 1899; Györffy István: Állattartás. Magyarság Néprajza II. Budapest, é. n. 83-147; Cs. Sebestyén Károly: A nomád pásztorkodás életformája. Népünk és Nyelvünk. X. (1938)40-59. 2 Balogh István: Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjához. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1937. 120., és az itt közölt irodalom. L. még Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmány, Budapest 1909, 150-152; Wenczel Gusztáv: Magyarország mezőgazdaságnak története. Budapest 1887, 175; Moldován Gergely: A román juhászat. A magyarországi románok. Budapest 1913, 423424; Gunda Béla: A román pásztorkodás magyar kapcsolata. Nép és Nyelv I (1941), 313-319; Kniezsa István A tót és lengyel költözködő pásztorkodás magyar kapcsolatai. Ethn. XLV (1934), 62-73; IIa Bálint: A gömöri jobbágyság a XVII-XVIII. sz.-ban az úrbérrendezésig. Budapest 1938, 19-25. 1. A Gömör megyében lakó vlachokra legtöbb hiteles adatot nyújt IIa Bálint: Gömör megye II. Budapest 1944, III, 1946. (Itt is, mint másutt, csak a legfontosabb irodalomra hivatkozom.) 3 Lásd: Takács Sándor: Rajzok a török világból II. Budapest 1915, 295-299; III. 8-24. 1; Wenczel Gusztáv, i. m. 329; Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográfiája II. Ungvár 1884, 357. 4 Balogh István: i. m. 122. Balogh István: A hortobágyi pásztorkodás történeti múltja. NÉ XXXV (1943), 103, 107. 5 Gunda Béla: i. m. 315. 17