Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Vándorló juhászok a kismarjai szíken

gyelországból, sőt Moldvából és Havasalföldről hozzánk jöttek seregével a juhnyájak nyaralásra.

6 Ebben az időben jelentős a nemesítés céljára behozott spanyol és német nyájak betelepítésével kapcsolatos migráció is.

7 De tovább tart a hegyek és az Alföld között a téli-nyári legelő váltásból adódó vándorlás is. így a XIX. sz. első felében a Bihar hegységből jártak le a juhászok a Hortobágyra juhokat teleltetni.

8 Viszont az Alföldről, főként Szatmár megyéből sertéseket hajtanak Máramarosba makkoltatni.

9 Az Ormánságban szintén szokásban volt a múlt században, hogy a sertéseket Szlavóniába hajtották makkoltatni.

10 Viszont kiskunsági pásztorok az Ormánságban is megfordultak és ott egy szárnyékfajtát meghonosítottak.

11 A pásztorvándorlás igen nagy mértéket öltött Erdélyben is. A havasi román juhászok augusztus végén, szeptember elején leereszkedtek nyájaikkal az Al-Duna völgyébe, vagy eljártak az Ecsedi-láp környékére teleltetésre.

12 De belső Erdélyben is, a román pásztorok sztináikkal az ugarokon vándorolva legeltetnek.

13 A pásztorvándorlás az Alföldön is ismeretes. A XX. sz. elején a kunhegyesi pásztorok a Tisza mellékére jártak telelni.

14 Debrecen környékén is a nyaralók és telelők szabályos váltakozása nagyfokú vándorlást feltételezett. A télinyári szállás között nagy utakat tettek meg az Alacsony-Tátra pásztorai is.

15 Ez az ide-oda vándorlás a történelem folyamán néha olyan méreteket öltött, hogy egész faluk ebből éltek, sőt a kincstár is jelentős hasznot húzott a vándor pásztorok különféle taksáiból, béreiből. Néha még főurak is elhajtották nyájaikat távoli vidékekre nyári vagy téli legelőre.

16 A vándorló pásztorok nagyon sok műveltségi elemet közvetítettek a népek között.

17 így érthető az is, hogy a magyar, román, ruszin, szlovák, lengyel pásztorok szókincse igen sok közös elemet tartalmaz.

18 6 Takács Sándor: i. m. II. 313-318; Veress Endre: Erdélyiek legeltetése Moldva-Havasalföldjében. Budapest 1928. 7 Galgóczy Károly: Magyarország, a szerb vajdaság s temesi bánság mezőgazdasági statisztikája. Pest 1855,337. 8 Balogh István: Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjához. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1937.122. 9 Moldován Gergely: i. m. 141. és saját gyűjt. Gacsáj, 1950. 10 Ifi. Kodolányi János: Adalékok az ormánysági Vajszó és környéke néprajzához. Makkoltatás. Ethn. LVII (1946), 73-77; Kiss Géza: Ormányság, Budapest 1937, 73; Gunda Béla: Földrajzi megfigyelések az Ormányságban. Földrajzi Közlemények, 1938, 30-52. 11 Gunda Béla: Juhszárnyék az Ormánságban. NÉ. XXIX (1937), 199-200. 12 Moldován Gergely: i. m. 452-454; Gunda Béla: A román pásztorkodás magyar kapcsolata, Nép és Nyelv I (1941), 313; Morvay Péter: Az Ecsedi láp vidékének egykori állattartása és pásztorélete. Ethn. LI(1940), 140-141. 13 Sebők Samu: Vándorló sztinák a hortobágyi hegyekben. NÉ. VI (1905), 50-53. 14 Tálasi István: Változásvizsgálatok a népi állattenyésztés köréből. NÉ. XXXIV (1942), 217. 15 Márkus Mihály: Pásztorkodás az Alacsony-Tátrában. NÉ. XXVII (1935), 124-126. 16 Takács Sándor: i. m. II, 316. 17 Vö. Márkus Miály: Adatok a juhászkampók felvidéki elterjedéséhez. NÉ. XXXII (1940), 203-205; Veress Endre: i. m. 6. 18 Vö. Takács Sándor: i. m. II, 343; Kniezsa István: i. m. 62-73. 18