Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

talpalatnyi helyét jól kihasználva. Ezzel a módszerrel lehetővé vált, hogy naponta háromszor úgy „jól tartsa" jószágát, hogy takarmánypótlásra lényegében alig volt szükség (legfeljebb egy-két tökkel, ősszel néhány darab zsengés tengerivel növelte a legelőn szerzett füvek tápértékét). A legeltetés és a munkavégzés ideje tehát a következőképpen alakult. A kora hajnali órákban megkezdték a legeltetést s reggeliig (fröstök) a jószág jóllakott. Ezután délig (kb. 12 óra) dolgoztak, majd újra legeltetés, itatás következett. Délután 2-3 órai munka, majd a késő esti órákig legeltetés következett. Az is előfordult, hogy a délelőtti munkaperiódus 13-14 óráig tartott, s délután már nem fogták járomba a jószágot, hanem késő estig legeltették (20. kép). 20. kép. Kézből való legeltetés Az is előfordult, hogy a délutáni legeltetés a késő éjszakába nyúlt. Ilyenkor nem egyszer 12-14 éves suhancokra, szolgafiúkra bízták a jószág őrzését, akik már nem kötélen fogva, hanem négyen-öten csoportba verődve, kis falkában legeltettek. Ilyenkor gyakran tüzet raktak s miközben felváltva „álltak őrt" a jószág mellett, a tűzben zsengés tengerit, tököt, krumplit sütöttek, szórakoztak vagy éppen aludtak. Ilyen esetben a jószág sokszor „kárba ment", azaz a vetéseket dézsmálta. Olyanok is akadtak, akik puszta virtusságból a békés vásárra menő asszonyokat kirabolták.

69 A tilosban való legeltetéssel, erdőrontással kapcsolatos perek pedig napirenden voltak, holott az ilyen kártételekért a pénzbüntetés járt.

70 Ezért az esti legeltetést a hatóságok mind erőteljesebben tiltották. Megszüntetni még nem tudták, mert az még az 1930-as években is szokásban volt.

71 69 Tan.jk. 1768. 23. lap. 70 Tan.jk. 1730.21., 177. lap; 1731. 3. lap; Stat. Opp. 1757. 60., 61. lap; Tan. jk. 1772. máj. 12; 1774. jún. 6; 1790. 4. lap; 1793. máj. 1; Sed. jud. jk. 1804. máj. 22; Tan. jk. 1805. szept. 28; 1806. szept. 21; Sed. Jud. jk. 1807. V. 30; VI. 13., VI. 13., XI. 28; 1808. II. 12; Tan.jk. 1835. 63. lap; 1838. 84. lap. 71 Az éjjeli legeltetés más formáját ismerteti Ecsedi István a Hortobágyról. Ecsedi 1929. 53-54. 84