Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

Megállapíthatjuk tehát, hogy mind a település, mind a falu önigazgató tevé­kenysége, és a falut alkotó kisparaszti közösség életfeltételeinek alakulása szer­ves és funkcionális egységet képezett. Ez az egység - bár nyilvánvalóan korábbi szálakra is visszavezethető - lényegében a XVIII-XIX. században alakult ki s lényegében az első világháborúig tartott, amikor is a trianoni határok következ­tében a község merőben új szituációba került. Ez a szervezeti és funkcionális rendszer azonban további más összefüggése­ket is mutat. Ezek közül még két tényezővel kell foglalkoznunk. Egyik a belső telek szerkezete, a gazdasági udvar betelepítése, a másik a földművelési rendszer és az állattartás kapcsolata. A falura - már csak földrajzi okok miatt is - az egytelkes település jellemző, így tehát az istálló és minden más gazdasági épület a telken, a portán foglal he­lyet. (Porta: a belső telek minden tartozékával.) A belső telkek eredeti nagyságát már nem tudjuk ellenőrizni, mert azt a ren­delkezésre álló források általában nem tüntetik fel. 1850-ben először fejezik ki négyszögölekben a telkek nagyságát. Ebből az összeírásból az derül ki, hogy a falu összes telekállománya: 405 db. Ebből: 150 D-öles portva van 160 db 300 D-öles porta van 70 db 450 D-öles porta van 150 db 600 D-öles porta van 12 db 750 D-öles porta van 5 db 900 a-öles porta van 3 db 1050 a-öles porta van 3 db 1200 D-öles porta van ldb 2100 D-öles porta van ldb. A telkek zöme tehát 300-450 öl között mozgott, valószínű, hogy az ennél na­gyobbak integrálódás, a kisebbek osztódás következményei. A telkek formája ál­talában szalagszerű s hármas tagolást mutat: első egység a lakóház és az ólak övezete, az udvar, második a takarmány elhelyezésére szolgáló övezet, a szí­náskert, a harmadik a veteményes kert. Amennyiben szabályos, tehát szalagte­lekről van szó, akkor az utca felőli végén kezdődik az első övezet. Ezt az öveze­tet az utca felőli végén és oldalt a szomszédok felől deszkakerítés, palánk hatá­rolta. A II. övezettől, a színáskerttöl módosabb udvarokban durván ácsolt karám­szerű kerítés vagy egyszerűbb deszkakerítés választotta el. A színáskertel a szomszédoktól szintén deszkakerítés választotta el. A III. övezet, vagyis vetemé­nyes kert így a telek végén, alsó végén foglalt helyet. Ezt a szénáskerttől szintén gyakran lazán, ideiglenesen összetákolt kerítés vagy sövény választotta el. Ugyancsak sövény határolta a kert végét a rá átellenbe eső szomszédos vetemé­nyeskerttől. A sövényt vesszőből fonták s évről évre tavasszal szúrós gallyakkal, 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom