Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Egy nagy-sárréti középbirtok gazdálkodása a reformkorban

a juhtejből nyert olvasztott vaj, mely minden valószínűség szerint az. Erdélyben bálmos néven ismert tejzsírt jelenthette.

18 A rétség jelenlétére utal a nádból és a szénatermésből származó jövedelmek kiemelkedő nagysága. Mint kiderül, ezekből - számottevő bérért - még a szomszéd községek lakói is részesedhettek. Ebből a szempontból külön figyelmet érdemel az őszi legelők bérbeadása. Mint tudjuk, az őszi legeltetés évszázadok óta a szarvasmarha-hizlalás, a sőrézés egyik módja, mely a környék mezővárosaiban, falvaiban mindenütt ismert volt. A korábban oly színesen ábrázolt halászatból, csíkászatból és pákászatból befolyó, az uradalom bevételei között szereplő 40 forint - tekintve, hogy a réti embereknek a rét használatáéit „árendát" kellett fizetni - olyan jelentéktelen, hogy csupán néhány családnak lehetett ez fő megélhetési forrása.

19 Hasonlóan jellemezhetnénk a jobbágyok gazdálkodását is. Az általuk használt földek hetvenöt százaléka szántóföld volt, a belső telkeket és szőlőket nem számítva is. A jobbágyi szolgáltatásokban a földművelésből származó kilencedek tették ki a földesúrnak járó adó jelentős részét. Ezen kívül legfeljebb a nád szerepe emelkedett ki, hiszen a nádkilenced pénzben kifejezett haszna csaknem annyi volt, mint a termények után adott kilenced értéke. A jobbágy gazdaságokban is a lóállomány dominanciájáról beszélhetünk, s feltűnően kevés volt az ökör. A paraszti sertésállományról nem készült feljegyzés, ami talán azért van így, mert a malactized itt nem szerepelt a szolgáltatások között. De ha a sertéstartásnak kiemelkedő szerepe lett volna, az bizonyára nem kerülte volna el az összeírok figyelmét. Jellemző viszont, hogy a parasztok kezén is számottevő juhállományt találtak. Tudni kell azonban, hogy a földművelés termékeit rendszerint maga a család vagy annak háziállatai elfogyasztották, a parasztok pénzbeli bevételre így csak is az állattartásból, s annak melléktermékeiből tehettek szert. A sárréti nép életformájáról készült korábbi leírásokat igazolja viszont, hogy a jobbágynépesség itt valóban viszonylag „szabadabb", vagy úgy is mondhatjuk, „kötetlenebb" módon élhetett, mint más vidékeken. Jellemző, hogy még több mint hatvan évvel a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés után sem történt meg a jobbágytelkek felmérése és kiosztása, hanem még ekkor is az élő szokásjog alapján állapították meg a jobbágyi telkek után járó appertinenciák nagyságát. A kilencedet a termés után kellett fizetni, s nem tudjuk megállapítani, hogy a szolgáltatások mennyiben voltak arányban a jobbágytelkek tényleges nagyságával. Az is feltételezhető, hogy az ekkor szinte felmérhetetlen rétek közelsége, illetve jelenléte 18 Kalotaszegen a juhsajtból a halmost forró savóval, vagy forró vízzel oldották ki, mellyel azután vagy puliszkát főztek, vagy különböző ételek ízesítésére használták. A szakirodalom ellentmondásaihoz lásd: Varga Gy. 1993. 42. 19 Mint tudjuk, a Biharország írója, K. Nagy Sándor (1885/11. 160.) is csak két pákászt ismert Szerepen! Bertalan-Szilágyi János (1920. 61) szerint sincs olyan „tiszta vizű tó", amelyben „nagy hálóval lehetne halászni". 489