Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)
Varga Gyula válogatott tanulmányai - Egy nagy-sárréti középbirtok gazdálkodása a reformkorban
Mindezeket összesítve tehát az 1330 kisholdas Kelemen-féle középbirtok jobbágyi szolgáltatásokból befolyó tiszta haszna 1328 forint 33 krajcár. Évi jövedelme - hatévi átlagtermést figyelembe véve, beleszámítva a majorsági bevételeket és a jobbágyok szolgáltatásaiból származó hasznot - a következő: Bevétel Kiadás Tiszta jövedelem Az urbárium számsoraiból természetesen a birtok valóságos jövedelmezőségét, haszonkulcsát megállapítani nem lehet, hiszen ahhoz szükség lenne egyéb mutatókra, melyek az uradalom működését befolyásolták. Az urbárium csak a „Bucsaipusztán" található, három szobával, konyhával, kamarával, „kemény szerekkel", náddal fedett tágas lakóházról, s az ennek végében „12 ló, s ugyanennyi tehén bekötésére alkalmatos istállóról" ad számot. Emellett nem tudjuk, milyenek a gazdasági felszerelések, s egyáltalán, mit költött a család különböző magánjellegű kiadásaira. De részben az urbárium számszerű adatainak áttekintése, részben a szöveges megjegyzések alkalmasak arra, hogy a „sárréti gazdaság" bizonyos jellemző vonásait körvonalazni lehessen. Nem kerülheti el például a figyelmünket az a körülmény, hogy a tisztán földművelésből vett haszon a kilenceddel együtt közel ötven százalékát tette ki az állattartásból vett 6344 forint jövedelemnek. De ha a kaszálórétekből vett 5003 forintot is beszámítjuk, a földművelés jövedelme túlhaladta az állattartás bevételeit. Holott jól tudjuk, az alföldi földművelő gazdaságok fő pénzbeli forrásait mindig az állattenyésztés adta. De az állattartás szerkezete is tanulságos. Jellemző például, hogy a lóállományból vett jövedelem majdnem kétszerese volt a szarvasmarhák hasznának. A nyereg alá tört lovak és a csődörcsikók eladásából vett fölös haszon valamiféle okszerű lótenyésztésre utal. A földművelés súlyát igazolja az is, hogy „80 pár ökör" szolgálta a gazdaságot, vagyis mintegy 15 holdra jutott egy pár ökör. Ezzel szemben a korábbiak által oly sokra tartott uradalmi sertésállomány jövedelme még az ugyancsak szerény méhészet hasznát sem érte el. Az igaz, hogy a teheneknek még csak kisebb részét fejték, tehát a tartás fő célja - mint mindenütt az Alföldön - a szaporítás, vagyis a borjú- és tinónevelés lehetett. A szarvasmarhaólak hiánya arra utal, hogy ezek még egész éven át a szabadban (legfeljebb alig fedett szállásokon) tartózkodtak. Az is feltűnő, hogy az állattartás fő ága a juh- vagy birkatartás volt, mely öszszes hozadékával több mint háromszorosát adta a szarvasmarhából származó haszonnak. Pedig úgy tudjuk, hogy a juhok nem kedvelték a vizenyős legelőket, mert itt a mételykór veszélyeztette az állományt. Érdekes, eddig kevésbé kutatott kérdés 26 613. 22 5 369. 50 21 243. 21 488
