Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

Ebből is következik, hogy a XIX. század végétől a debreceni asztalosok körében további differenciálódás indult meg. A volt céhbeli mesterek némelyike 10-20 segéddel dolgozó magánvállalkozóvá alakult, akik többnyire már csak nagyobb megrendelésekre dolgoztak. Ők vállalták többek közt a századvégi és a XX. század elejének nagy építkezéseihez az asztalos munkákat. Pl. az 1930-as években id. Bálint József készítette az egyetemi templom teljes bútorzatát, 1942-ben ő bútorozta be a Történelmi Szemináriumot, majd még több más intézet berendezését, egyetemi tanárok könyvfalait, bútorait készítette el.

81 Néhány asztalos mester mübútorok restaurálására specializálódott. Ezek egyes debreceni családok részére műbútor utánzatokat is csináltak, de inkább a régi bútorokat javították, restaurálták. Többen a köznép számára készítettek egyszerű, a kor divatjának megfelelő szoba-, konyhagarnitúrákat, vagy egyedi darabokat, székeket, asztalokat, szekrényeket. Ezeket még a két világháború között is gyakran vásárokban árulták. Az említett Bálint család feljegyzéseiből tudjuk, hogy hozzájuk a XX. század első felében 100-150 km-es körzetből érkeztek megrendelések sifonok, ágyak, asztalok, székek, hokedlik, kanapék készítésére. A módosabbak ezeket már keményfából, fényezett megoldással kérték. Divatba jöttek már falun is a kredencek, éjjeli szekrények, tükörasztalok, a bőr- vagy textil huzatos díványok, heverők, fotelek, kombinált szekrények. Ezek a bútorféleségek már rendszerint nem egyedi tervezéssel készültek, hanem - többnyire külföldön nyomtatott - formakönyvekből, katalógusokból lehetett kiválasztani, amelyet aztán az asztalos műhelyekben a bútorgyáraktól kapott, vagy maguk által készített sablonok alapján gyártottak le az asztalosok.

82 A műhelyek azonban ennek ellenére még a század első évtizedeiben is kizárólagosan kézi eszközökkel dolgoztak. Pl. a többször idézett id. Bálint József Berek u. 8. szám alatti műhelyében 1908-ban egyetlen gépi eszköz sincs.

83 Debrecenben 1907-ben alakult az első bútorgyár.

84 Ettől kezdve a bútorkészítésben ez lesz a meghatározó tényező. Az asztalosok ekkor már önállóan bútort nemigen terveznek, legfeljebb egyszerűbb kivitelben próbálják utánozni a gyári termékeket. Még egy ideig a bútorasztalos tevékenységben, az ajtók, ablakok, s más berendezési tárgyak készítésében megmutathatják önálló fantáziájukat, tervezői készségüket, míg aztán később ezt a feladatot is a gépesített sablongyártás veszi át. Ennek megfelelően a debreceni asztalosipar 1945 után elsorvad. Néhány egyéni, „művészi" ambícióval megáldott tagja mint faragó „faszobrász" bedolgozik a gyárba, vagy mint műbútorasztalos tevékenykedik. 81 Déri Múzeum. Történeti Adattár. Bálint József hagyatéka. 82 Déri Múzeum. A Bálint-család hagyatékában több sablon található. 83 A Bálint-család hagyatéka: gyalu 21-féle, gyalupad 7 db, fűrészek 8-féle, vésők 5-féle, fúrók 9-féle, ezenkívül szögmérők s „egyéb felszerelés". Volt raktáron: sifon, kredenc, komót, ágy, asztal, kanapé, bölcső, teazser, szék, függönyrúd, „éjjeli", teknő, katonaláda, nyújtótábla, vállfa, zsámolyszék, hajlított székek, forduló asztal. Összesen 3926 korona értékben. A család összes vagyona ekkor: 14 731 korona. 84 Szűcs 1987.335-347. 468