Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adatok a debreceni asztalos céh és a néi bútor történetéhez

2. kép. A kismarjai főbírói szék XVII. sz. eleje. 3. kép. A kismarjai második bírói szék. XIX. sz. eleje V. 54. 28. 1. (?) DM. V. 54. 28. 2. A felsorolt XVII. századi asztalosművek megértéséhez már néhány tárgyi emlékkel rendelkezünk. Minden bizonnyal e-korból való pl. a kismarjai főbírói szék (2. kép). Kismarja 1606. szeptember 22-én kapott Bocskai István fejedelemtől mezővárosi kiváltságot.

20 Feltételezhető, hogy az 1610-es években rendelték a széket debreceni asztalosoktól, ugyanakkor, amikor szintén debreceni ötvös mesternél első ezüst pecsétnyomójukat is elkészítették. A pecsétnyomón látható „trónus" valóban igen hasonlít a bemutatott főbírói székhez.

21 Csak mellékesen szeretnénk megjegyezni, hogy a szék a XIX. század elején készült „másodikbírói szék"-kel együtt 1942-ig a kismarjai „városháza" tanácstermében állt, ahonnan a tanácsterem átalakítása után emelték ki, s 1953-ban Béres András hozta be a Déri Múzeumba (3. kép). A reneszánsz stílusjegyeket mutató „gondolkodó szék" a korabeli debreceni asztalos mesterség viszonylagos magas színvonaláról tanúskodik. Ülő- és hátlapját fenyőfa deszkából készítették, melyet gyaluval simítottak, csapolással illesztettek össze, s háttámlájának profilozott peremére keményfából esztergályozott golyócska-sort képező szegőlécet erősítettek. A karfákat tölgyfából faragták, melynek tartó oszlopait ugyancsak esztergálták. A nyolcszögletesre kiképzett karcsú lábakat keményfa rögzítő léceken át fúrták be az ülődeszkába, s ott beékelték. A rögzítőket fecskefarkas csapolással kötötték az ülőpadhoz. A sima deszkarészeket eredetileg valószínűleg zöldes sárgára, a szegőléceket pedig kékre festették. 20 Varga 1978. 10-12. 21 Mas its 1971.481. 435