Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Adalékok a debreceni céhes ipar és a mezőgazdaság kapcsolatához a XVIII. század végén

csolódásban nagy különbség van pl. a céhes és a céhen kívüli iparok között, A céhen kívüli iparosok, akik lélekszámban 11,5%-át tették ki az összes iparűzőknek, a ház után való földeknek csak 8, a cenzuális földeknek 6,7%-át, az állatállományból a szarvasmarháknak 5,7, a lovaknak viszont 46,6%-át mondhatták magukénak. A lovak kivételével tehát úgy tűnik, hogy kisebb mértékben gazdálkodtak, mint a céhes iparosok. A lóállományuk viszont azért ilyen magas, mert ebbe a kategóriába tartoznak az őriősök, fuvarosok, akik maguk az iparosok összes lóállományának 96%-át bírták. Ebből azonban nem következik, hogy a céhen kívüliek intenzívebben művelték az ipart, hiszen ezek nagy részében néhány, többnyire újonnan beköltözött mester dolgozott (bádogos, órás, kézműves, üveges stb.), másokban pedig csupán a családok egy-egy tagja tevékenykedik, míg a többiek, másfajta (pl. kereskedő) foglalkozást űzött. A céhes iparosok közül legtöbb földje átlagban a borbélyoknak volt, akiknél 22,5 hold föld esik egy-egy családra. 15 holdnál több földdel rendelkeztek átlagban a szappanosok, nyergesek, 10-15 holddal a késesek, asztalosok, gombkötők, mészárosok, kerékgyártók, szabók, tímárok, kalaposok, lakatosok, mézeskalácsosok, gubacsapók. Bár az állatállomány felméréséből - amennyiben az összeírás hitelességében hinni lehet - úgy tűnik, hogy a késesek, asztalosok, kerékgyártók, kalaposok, lakatosok nemigen csak maguk művelhették földjeiket, hiszen nem rendelkeztek megfelelő igaerővel. Különben az állatállományt illetően arra is figyelemmel kell lennünk, hogy egyes iparosok ebben az időben előszeretettel foglalkozhattak a marhakereskedelemmel, hiszen sokan olyan tekintélyes számú állatot tartottak, amely indokolatlan volt a föld nagyságához képest. A borbélyok közül kettőnek volt 15 darabnál több marhája, egynek 17 lova (s természetesen tanyája). A gubacsapók közt háromnak van tíznél több marhája. Vetési Márton gombkötőnek is 13 marhája, 10 lova volt. Egy lakatosnak 20 marhája, 6 lova, egy kerékgyártónak 23, öt szűcsnek 20-nál több marhája volt. Legtipikusabb marhakereskedők azonban a mészárosok voltak, akik közül 12-nél találtak 20 darabnál több szarvasmarhát. Volt közöttük nem egy, aki 60-90 darab marhát tartott a legelőn. A legtöbb marhával bíró iparost a paplanosok közt találtuk, ahol is egy mester 103 darab szarvasmarhával és 24 darab lóval rendelkezett. De előszeretettel tartottak heverő marhát s fölös számú lovat a szappanosok is. Közöttük öt mesternek volt 20-nál több marhája s 16-nak 5-nél több lova. Még a csizmadiák közt is volt mester, aki 20-nál több marhát jelentett be.

20 Az iparágaknak több mint fele két nyilasnál, tehát 10 holdnál kevesebb földdel rendelkezett. Ezek közül is 10 iparágban az egy nyilas, vagy annál kevesebb a jellemző. Ez a földmennyiség önmagában már nemigen lenne elég a megélhetéshez, de még így is számottevően pótolhatta az iparos család megélhetését. Az efféle kis „háztáji" birtokok igen jó szolgálatot tehettek a háztartási gondok megoldásában. 20 Komoróczy György: A debreceni céhesipar reformkori helyzete (1820-1848). DMÉ. 1971. 145-172. 349