Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Magtárak a Bihari síkság népi építészetében

25. kép. Gazdaporta magtárral. A ház és a magtár 1830-1840 között épült, a vaskapu és a kerítés a 20. századelején. Gazdája ekkor „főbíró" volt. Kismarja. Varga Gyula felvétele, 1974. A tüzelős magtárak elterjedése mindenképpen a nyárikonyha-divattal hozható kapcsolatba. Az a megoldás, hogy a család a nyári hónapokban kiköltözik a házból, s valami alkalmi épületben főz, napközben ott tartózkodik, igen régi, talán a honfoglalásig visszavezethető szokás. A külön nyárikonyha célra épült reprezentatív házacskák divatja azonban főleg a két világháború között bontakozott ki. Ebben az időben falvainkban szinte „státusszimbólum" lett az egy, vagy két helyiségből álló nyári konyha. Reprezentatív jellegét az is mutatja, hogy ezek mindig jól látható helyen, lehetőleg az utcafronton épültek. Mindig cseréptetővel, néha póteresszel, verandával készültek. Falait szinte hetenként meszelték, s szürkére, feketére festett lábazatát is gondozták. Az is természetes, hogy a kétosztatú nyárikonyha egyik helyisége legtöbbször kamarává lett. A nyárikonyha-divat vidékünkön az 1930-as években olyan erős volt, hogy aki csak egy kicsit is adott magára, az nem mondott le róla. így hódította vissza a nyárikonyha mindenekelőtt a sütőházat, elfoglalt legalább egy kamarát. Sok szegényebb család az istálló végében lévő egykori faragókamrát alakította át nyárikonyhává.

30 Ami bennünket különösebben érdekel: a nyárikonyha bevonult a magtárakba is. Ezzel a volt katonaházak, sütőházak, magtárak és az újabb nyárikonyhák összemosódtak, csak történeti elemzéssel lehet őket megkülönböztetni. A funkciók összemosódása ellenére az egykori magtárak ma is szembetűnő és igen karakteres épülettípusok, melyek a porta egész karakterét meghatározhatják. Igaz, hogy a 20. században már önálló magtárak ritkán épültek. Ezután inkább a már meglévő régi, eredetileg egyéb rendeltetésű épületek átalakításával nyertek új magtárakat. Az 1930-as évektől azután ezeket is kezdte sorvasztani a nyárikonyhadivat. A magtárak legnagyobb pusztulása 1950 után következett be. Az 1960-as évektől ugyan szerepük kezd újra erősödni, de az utóbbi 50 év óta paraszti portán új magtár nem épült, s a régiek is erősen megkoptak, átalakultak. 30 Varga Gyula 1969. 389. 340