Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

év végén zárszámadást készített a közgyűlés részére. Munkájáért fizetést nem kapott, ennek ellenére a rábízott pénzvagyonért anyagi felelősséggel tartozott. A jegyzőt (választmányi jegyző), Fugyivásárhelyen tollvivő) is a közgyűlés, vagy a választmány választotta, egy vagy három évre. Erre a funkcióra legtöbbször a községi jegyzőt választották, aki rendszerint maga is szőlőbirtokos volt. Nagykágyán a jegyzői tisztet a választmányi elnök látta el. Tevékenységéért csak Hegyközszentimrén kapott évi 10 Ft tiszteletdíjat, de kiküldetése esetén 1,50 Ft napidíj illette meg. A jegyző „minden írásbeli feladatot köteles elvégezni". így minden gyűlésről jegyzőkönyvet vezet, ő írja meg az adásvételi szerződéseket, leveleket, felterjesztéseket, meghívókat, sőt ezen felül pl. Diószegen még a pénztári számadásokat, költségvetéseket is a jegyző köteles elkészíteni. Csak Margittán szerepel a kisbíró. Itt az volt a szokás, hogy a hegyi gazdaközösség két fiatalabb tagját az újév napján tartott közgyűlésen „szolgálattevő kisbírónak" választották, akik ezen túl részt vehettek a választmányi üléseken, de ott szavazati joguk nem volt. Feladatuk, hogy szolgálatukkal az elnök és a hegybíró segítségére legyenek. Főleg üzeneteket, meghívókat közvetítettek, segédkeztek a bérek beszedésében stb. (Tehát hasonló feladatokat láttak el, mint az egykori céhekben a szolgáló mesterek.) Megbízatásuk egy évre szólt. Fizetést nem kaptak. Szolgálatukat 5 Ft-tal megválthatták. A szabályzatokban leírt hegyi rend megtartásának legfontosabb fizetett szolgálattevői a hegyi őrök. Diószegen, Kólyon, Margittán, Nagykágyán megkülönböztették az őröket - akiket itt kerülőnek neveztek - és a pásztorokat. A hegyi őröket (kerülőket) maga a hegybíró, vagy ennek ajánlására a választmány választotta, 1 évre. Számuk a hegy nagyságától és domborzati viszonyaitól függően 2-8 fő. Fizetésük mindig pénz, hegyenként változóan 48-130 forint évente. Ezen kívül külön kaptak a gazdák gyűlésbe hívásáért 50 kr-t, kártétel bejelentéséért 10 kr-t. 1894 után részesedtek a büntetésekből is: megkapták a befolyt büntetéspénzek 25%-át. Feladataikat a rendszabályok általában summázottan állapítják meg, hiszen azt más törvényes jogszabályok, többek közt az 1840. évi DC. te, majd még részletesebben az 1894. évi, többször idézett hegyközségi törvény is részletesen szabályozza. Általános szabály, hogy minden kárt azonnal jelenteniük kell a hegybírónak. Ha ezt nem teszik, vagy a kártevővel maguk egyezséget kötnek, nemcsak megbüntetik, de hivatalukból azonnal elbocsátják. Ha a tolvajt a hegyi őr tetten érte, joga volt az „megzálogolni". Tekintélyüknek növelésére lőfegyvert (kétcsövű puskát vagy forgópisztolyt) kaptak, a szükséges puskaporral, gyutaccsal, lőszerrel. (A fegyver használatára nincs külön utasítás.) Nehezen áttekinthető hegyeken az őrök fából kilátót építhettek maguknak. A szabályzatokban nincs szó a madarak riasztására szolgáló zajkeltő eszközökről, de tudjuk, hogy a hegyi őrök minden esetben kaptak ún. kereplőt, sőt a diószegi hegyen volt még k is mozsárágú is, melyet itt viharágyúnak mondtak, s főleg a szüretek kezdetének az időpontját jelezték vele.

26 26 Déri Múzeum. I. sz. V. 76. 12. o. 271