Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - Érmelléki szőlőhegyek rendszabályai a XIX. század végéről

A rendszabályok előírják, hogy a hegyőrök kötelesek engedelmeskedni elsősorban a hegybírónak, de azon kívül minden gazdának. A hegybíró Diószegen utasíthatta a kerülőket az utak, vízelvezető árkok karbantartására, de sem a hegybíró, sem a gazdák nem vehették igénybe azokat a maguk javára, a hegyőrök a hegyet szolgálatuk alatt nem hagyhatták el, hanem kint laktak a hegyközség tulajdonát képező őrházakban. Ha rövid időre mégis el kellet hagyniuk a hegyet, felnőtt családtagjaik helyettesíthették. Ételeiket rendszerint maguk főzték. A hozzávalókat feleségük, gyerekeik kb. hetenként egyszer vitték ki a hegyre. Arra is volt példa, hogy időszakonként otthon főtt ételt vittek ki számukra. Pásztorokról csak Margitta, Diószeg, Kóly, Nagykágya szabályzata szólt. Itt általában kevesebb számú éves hegyi őrt választottak, de ezek mellé vagy a választmány, vagy a gazdák egy csoportja (akiknek szőlőik egy dűlőben voltak) a szőlő-, gyümölcsérés idejére (általában június l-jétől november 1-jéig) pásztorokat fogadtak. Fizetésük egyezség szerint, kb. havi 7 Ft volt. Feladatuk lényegében ugyanaz, mint az éves hegyi őröknek. A hegyi őröket, pásztorokat mulasztásaikért, engedetlenségükért, esetleges tolvajlásért, vagy más vétkeikért első fokon a hegybíró vonta felelősségre, aki szükség esetén maga el is bocsáthatta azokat. Súlyosabb esetben azonban mindig jelentenie kellett azt a községi elöljáróságnak. A HEGYKÖZSÉGEK BELSŐ RENDJE ÉS A FALU A vizsgált rendtartások lényegében kifejezik a hegyközségek és a községi önkormányzatok, a faluközösség viszonyát is. Kiderül, hogy az egyes hegyközségek saját kerítéseiken belül autonómiával rendelkeztek, vagyis dolgaikat nagy önállósággal maguk intézhették, de az 1871. évi törvények szellemében mindig természetesen betagolódnak a községi önkormányzatok, közbirtokosságok egységébe. A hegyek valójában a közbirtokosságok részegységeinek tekinthetők, melyek életébe a falvak egész birtokos közösségét megtestesítő önkormányzatok csak akkor szóltak bele, ha az illető hegyre érvényes, az elöljáróság által elfogadott hegyi szabályzatok hatáskörét meghaladó ügyekről volt szó. De azért, hogy a hegyeken legyen, a főbírónak, illetve a községi elöljáróságoknak mindig szoros kapcsolatot kellett tartani elsősorban a hegyi elnökkel, s rajta keresztül a hegyi választmánnyal, illetve a kertbéli birtokosokkal. Arra is van példa, hogy a községi elöljáróság és a hegyi vezetőség személyileg összefonódott. Néhol a községi főbírót választották hegyi elnöknek, az elöljáróság tagjai pedig részt vehettek a hegyi választmányban. A hegyközséget alkotó gazdákra - amennyiben helyi lakosok - a falu egészére alkotott rendszabályok is érvényesek. De a helyi szokásokat, rendszabályokat a hegyet birtokló idegeneknek is be kell tartaniuk. A birtokosokra tehát nemcsak a hegyi rendszabályok, hanem a községek szabályrendeletei is érvényesek. Ha a szőlőkben más helységből valók követtek el szabálytalanságot, kihágást, arról a 272