Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

akció hatására igen sokan igyekeztek cséplőgépet és főként traktort vásárolni. A „traktorláz" - ahogy az 1930-as években ezt a nagyfokú érdeklődést nevezték 1927-1928-ban érte el a tetőfokát, amiben szinte nem volt már falu, ahol legalább 4-5 vállalkozó ne próbálkozott volna gépvásárlással. A kormány is széleskörű propagandát folytatott a gépesítés érdekében, főként azért, hogy a külföldi piacokon növelni lehessen a magyar termények versenyképességét.

63 A vásárláshoz szükséges tőkét az óvatosabbak úgy szerezték meg, hogy földet adtak el, vagy állataikat, ingóságaikat tették pénzzé, legtöbben azonban hitel kölcsönöket vettek fel, melyet a gép hasznából szándékoztak visszafizetni. Nos, e nagy vásárlási periódusban sokan kerestek maguk mellé társakat s így több helyen gépszövetkezetek alakultak. Igen sokféle társulásról tudunk. Többen, főleg rokonok, egyszerű szóbeli megállapodás alapján vettek gépeket, s megegyezés szerint használták azokat. Mások írásbeli szerződést kötöttek, amelyben pontosan megállapodtak a gép kezelésében, a haszonelosztás módozataiban. Olyan is volt, hogy a községi hitelszövetkezet vette meg a gépeket, s azok a tagok megfelelő bér fejében használhatták.

64 Sajnos, e géptársulások a legtöbb esetben negatív eredménnyel végződtek. Nyilvánvalóan, elsősorban az 1929-től ránk szakadt gazdasági váltás miatt kerültek a gépvásárlók szorult helyzetbe.

65 De az is közrejátszott, hogy ezeknek a kezdetleges kooperatív társulásoknak nem volt még tapasztalata, még csak kidolgozott szabályzata sem, hanem a kis társulások teljesen szubjektív alapon küszködtek a „közös ló" - melynek „túrós a háta" - gondjaival, nyűgeivel. A kis csoportok legtöbbször nem voltak felkészülve a gépek amortizációjával járó kiadásokra, az alkatrészek pótlása, javítások, üzemanyagköltségek, s a felmerülő véletlen hibák, törések, természeti csapások elhárítására, illetve elviselésére. Sokan - éppen a kisebb pénzű vállalkozók - már eleve erősen elhasználódott, csekély üzembiztonsággal működő gépeket vettek. Egyesek még a biztosítások megkötését is elhanyagolták. Mivel ezeket a gépeket legtöbbször szigorúan kimért időszakokban kellett üzemeltetni (cséplési igény, vetést előkészítő szántások stb.), akárcsak egy-két hetes kiesés is végzetes károkat okozott a géptulajdonosnak. így nem csoda, ha még az 1940-es években is kénytelen megállapítani a tudós író: „Magyarországon a szövetkezeti géphasználat még nem tudott elterjedni teljesen", holott ebben az időben már nemcsak Nyugat-Európában, de a szomszédos Csehszlovákiában, Bulgáriában s a balti államokban is szép eredményekkel dicsekedhettek.

66 A gépesítés nem elhanyagolható tényezői voltak a gazdakörök. A falusi gazdakörök az OMGE kezdeményezésére jöttek létre, s bár mindvégig elsősorban a 62 Vasárnapi Újság, 1856. 5. 43; GL, 1867. 107; Erdélyi Gazda, 1887. 131. stb. 63 Kerék Mihály 1939. 216. 64 Sárközi-Szigetvári-Szilágyi 1959. 86; Kneusel-Herdlicska 1930. 65 Sass Gábor 1934. 8. 66 A nagyarányú kölcsönök veszélyiröl Kerék Mihály már 1925-ben figyelmeztet. Kérdezi, mi lesz, ha a kölcsönöket olyan időben kell majd visszafizetni, amikor a terményárak depressziója következik be? Jóslata - sajnos - beteljesedett. Kerék Mihály 1925. 9-10. 241