Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

számuk emelkedett is: az 1895. évi statisztikai felvétel már 145 024 hengerről ad számot (majdnem egytizede a boronák és az ekék számának!). Ebből törpebirtokosok kezén 6708, kisgazdákén 90 712, középbirtokosokén 22 117, a nagybirtokon 12 946 henger volt. Ezek kb. egyharmada fogas henger. Sajnos, a statisztikai felvétel során nem tettek különbséget az egy- és többtagú henger között, s nem különböztették meg az újabb fajta rögtörő, hantőrlő, altalaj tömörítő hengereket sem. A fogas henger nem jelentett a talaj művelésben különösebb fejlettségi fokot, inkább csak a talajhoz való alkalmazkodást tükrözte. A tájegységek a henger tekintetében is erősen kirajzolódnak. A Kárpátok hegyvidékein és az erdélyi havasokban alig használtak hengert (itt a hengerek száma megyénként nem érte el az ötszázat), míg a kötött talajú alföldi részeken egyre jobban elterjedt: megyénként 7-9000 darabot is találunk. De ugyanakkor az archaikusabb megyék, mint Szatmár, Bereg, Ugocsa, Zala még kezdetén tartottak a henger alkalmazásának, úgyszintén a homokos Szabolcs és Hajdú is.

453 A hengerek száma önmagában még nem ad pontos képet használatukról: csak egy-egy időpontban használták, így a kisgazdaságban nem lehetet kellőképpen kihasználni, ezért igen elterjedt a kölcsönzése. Kölcsönzési díjat nem igen kértek érte, egy hengert néha 5-6 család is használt. Részleges eszközváltás: takarmány-előkészítő és -feldolgozó eszközök. A paraszti gazdálkodás fejlettségi fokát, különösképpen az állattenyésztés intenzív voltát talán legvilágosabban a különböző takarmány-feldolgozó gépek alkalmazása mutatja meg. A különböző gazdasági szaklapok és könyvek elszórt adataiból arra következtethetünk, hogy az uradalmakból a parasztok közé itt-ott már a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben kezdett leszivárogni a különböző szecskavágók, tengeri morzsolok használata.

454 Különösen az 1880-as évek végétől, amikor a rideg jószágtartás mellett egyre nagyobb szerepet kapott a kezes tartás. Az 1895. évi statisztikai felvétel 180 592 szecskavágót, 52 746 répavágót, 34 408 darálót, 1013 szénasajtolót, 3987 gőzfüllesztőt, 35 8056 kukoricamorzsolót vett számba. Birtokkategóriánként a következő a megoszlás: Törpebirtok Kisbirtok Középbirtok Nagybirtok Szecskavágó 24 145 133 308 11 195 5 944 Répavágó 3 642 33 511 8 864 6 729 Daráló 9 604 12 286 3 458 2 060 Szénasajtoló 171 417 122 283 Gőzfüllesztő 672 2 537 248 530 Kukoricamorzsoló 278 22 314 7 638 3 576 Feltűnő, hogy e gépek döntő többsége kisbirtokon található. Ha azonban a birtokok számához viszonyítjuk a gépek számát, akkor az derül ki, hogy a pa453 Gönczi Ferenc 1914. 563; Szerdahelyi G: A népi gazdálkodás Demecserben. Etnológiai Adattár, Néprajzi Múzeum 3462/17. 454 Galgóczy 1855. 233-234; Falusi Gazda 1874. 89; Balassa 1960. 335. 223