Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

sikerrel tudják használni. A területhez képest e téren is vezet Mosón (2307), Bács-Bodrog (2459), Pozsony megye (2081). Néhány megyében még meghaladja a gépek száma az ezret (Nyitra 1905, Fejér 1096, Komárom 1259, Somogy 1216, Sopron 1452, Vas 1303, Szolnok 1672, Pest 1822, Békés 1861, Bihar 1244, Csanád 1118, Torontál 1952, Nagy-Küküllő 1450, Szeben 1450). A többi megyében - a megyék 52%-ban - nem éri el az ezret, sőt ezek közül 25 megyében az ötszázat sem. Ha átlagszámot veszünk, akkor kb. 500 hold földre jut egy-egy vetőgép. Tekintve azt, hogy ezzel szemben a gazdaságok száma rendkívül nagy, és egy paraszti gazdaságban korántsem tudják kapacitásának megfelelően kihasználni a vetőgépet, mégis a vetőgépek 43%-a parasztok kezén van, korántsem állíthatjuk, hogy 1895-ben a vetésnek mintegy 50%-át géppel végezték.

449 Hiszen jóval később is voltak még vidékek, ahol a vetőgépet csak néhány módosabb gazda használta.

450 De olyan helyeken is, ahol a módosabb gazdák körében általános volt a vetőgép, a lakosság nagyobb százalékát kitevő szegényparasztság egészen a legújabb időkig kézzel vetett. Sőt még azok a gazdák is, akik vetőgéppel rendelkeztek, minden évben rászorultak arra is, hogy kézzel vessenek: olyan kis parcellába is kellett vetniök, hova nem volt célszerű a vetőgépet kihúzatni, máskor pedig vizes volt a talaj, s a jószág nem bírta volna húzni a vetőgépet, ami a földet is nagyon összevágta volna. Ez különösen az őszi búza vetésénél volt gyakori. Végül is a vetőgép korszakunkban a parasztság között ugyan széles körben ismeretessé vált, de még nem tudta kiszorítani a korábbi vetési eljárásokat, hanem azokkal együtt élt. Részleges eszközváltás: henger. A XIX. század második felében már beszélhetünk a hengernek, e közönséges talajművelő eszköznek az elterjedéséről is. Galgóczy Károly 1855-ös statisztikája alapján tudjuk, hogy még csak ekkor kezdik megismerni az egyszerű sima hengert.

451 Bár ezeket paraszti barkácsolók is elkészíthették, elterjedésének feltétele volt a talajművelés korszerűbb eljárásainak megismerése. Az 1850-1860-as évekből Csongrád, Bihar és Mosón megyék több helységéből tudunk már hengerről. A farámás, egyszerű hengert ismerték Temes és Békés megyében is.

452 Azonban nem minden megyében terjedt el a hengerezés, ha 449 Sárközi-Szivetvári-Szilágyi 1959. 22. - Még az 1895. évi statisztikai felvétel összesítő kötetében feltüntettt arányszámot is túlzottnak tartjuk, mely szerint az akkori Magyarország vetésterületéből a búzát 43, a tavaszi búzt 22, az őszi rozsot 41, a kétszerest 15, az őszi árpát 29, a tavaszi árpát 48, a zabot 27, a szemes tengerit 22, a takarmánytengerit 48%-ban géppel vetették. IV. rész, Végeredmények, 1900.34-137. 450 így Békés megyében és a Kühne-gyár közelében. Nafy Gy. gyűjt. Etnológiai Adattár, Néprajzi Múzeum 3538; Imre 1941. 16-17. Nem is beszélve a hegyes vidékekről, mint a zempléni hegyvidék, ahol még 1954-ben is kizárólagosan kézzel vetettek. Varga Gy. gyűjt. Kovácsvágáson 1954-ben. 451 így Kemenesalján, a nagyváradi kerületben, a Kunságban. Viszont Békésben, Vas, Mosón megyékben ekkor már általánosan használták. Galgóczy 1855. 232-234. 452 Gazdasági Lapok 1856. 3^, 1858. 279, 1861. 695; Berger 1907. 32; Nagy Gy. gyűjt. Etnológiai Adattár, Néprajzi Múzeum 3538/10. 222