Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

de arra nincs adatunk, hogy olyan vidéken, ahol a sarló volt a fő aratóeszköz, kaszát használtak volna a gabona levágására. Az eszközváltás ebben az esetben tehát azt jelentette, hogy a kaszával való takarás olyan gazdaságokban is meghonosodott, ahol korábban sarlót használtak. A kaszával való takarás a XV. századtól kezdve ismeretes nálunk is, de maga a döntő folyamat, vagyis a kasza elterjedése - bár régibb adatok is vannak - kb. a XVIII. század derekától tartott egészen az első világháborúig. Eleinte ösztönös mozgalomról volt szó, de a reformkor gazdasági szakirodalma már sokat vitázik a kérdés fölött. A haladóbb gondolkozású szakemberek általában a kasza pártján voltak, de elismerték a sarló előnyeit. A kasza fő előnye, hogy vele gyorsabb munkát lehet végezni, alacsonyabb tarló marad utána, viszont a sarlóval szebb munkát lehet végezni, de jóval lassabban.

334 Ebben az időben még vannak területek, ahol a „búza kaszálása ismeretlen foglalatosság".

335 Nógrádban, Biharban általában kaszálták a gabonát, de az ide lejáró vándoraratók sarlót használtak.

336 Arad megyébe 1860-ban hozattak kaszákat, s a korábbi sarlós aratás helyett ekkor kezdtek először kaszával takarni.

337 Veszprém megyében az 1860-as években olyan általános a kaszálás, hogy az aratás „maholnap ismeretlen lesz", holott itt korábban még sarlóval arattak.

338 Az 1863. évi nagy aszály idején az Alföldről (Kisújszállás, Karcag, Kunmadaras) munkások mentek aratást vállalni a Rétközbe, s itt ezek honosították meg a kaszával való takarást.

339 Körülbelül ebben az időben kezdett elterjedni a kaszával való takarás a Boldva völgyében is.

340 A sarló mellett azonban még 1876-ban is nyomós érveket hoztak fel.'

41 A kasza elterjedésének döntő szakasza a korábbi sarlós területeken az 1880-as években kezdődött. Ekkortájban honosodott meg Vas megyében, Győr megyében, a Bodrogközben, az Ormánságban stb.

342 Ezzel szemben az elmaradt területeken még 1887-ben is haboztak a sarló-kasza vitájában, még mindig sokan a sarló előnyeit fejtegetik.

343 A Szatmár megyei Porcsalman még 1990-ben is arattak sarlóval, a zempléni hegység szlovák falviban az első világháború éveiben szintén sarlót használtak, s a kasza csak az 1920-as években honosodott meg a takarás munká334 Staut 1831. 94; Balásházy 1833. 31; Magyar Gazda 1841. 15, 1842. (Toldalék az 56. sz.-hoz) 98, 1843. 1004; Balogh István 1957. 270-291; Tálasi 1955. 15; ua., 1957. 219-236; Takács Lajos 1962.67-91. 335 Gedő 1843. 1524. Ugyanígy az északkeleti Kárpátok környékén Gazdasági Lapok 1858. 72; Falusi Gazda 1862. 299. 336 Uo. 1859. 202. Varga Gy. gyűjtése Kisamarján, 1954-ben. 337 Gazdasági Lapok 1860. 9-10. 338 Falusi Gazda 1862. 55; Galgóczy 1865. 114. 339 Kiss Lajos 1929.20. 340 Gunda 1937. 52. 341 Bálás Árpád 187'6. 180-183. 342 Gyimesiné, Sergő E. gyűjtése, Vasvár (Győr m.), Etnológiai Adattár, Néprajzi Múzeum 3851. sz.; Kiss Lajos 1954. 346; Kodolányi 1960. 28. A népi emlékezet szerint kb. ebben az időben hagyták el a sarlót Vámospércsen (Hajdú m.) és Göcsejben is. Fodor J. gyűjt. 1961-ben; Gönczi Ferenc 1914. 565. 343 Falusi Gazda 1887. 126-129. 199