Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

jában/ Az adatokat természetesen a végletekig szaporíthatnánk, s ekkor az eszközváltás számtalan finom etnológiai kérdése is megvilágosodna előttünk. Utalni lehet arra is, hogy a sarló-kaszaváltás a férfi-női munkamegosztásban is változást kívánt.

345 A kaszával való takarás területén sok helyen az volt szokásban, hogy a gabonát rendre vágták, majd csomókba, vontatókba gyűjtötték, s vontatás útján szállították le a föld végében levő szérűre.

346 Az 1860-as évektől kezdve azonban ezeken a területeken is kezd szokásba jönni, hogy a levágott gabonát kévékbe kötik, és keresztekbe rakják. A folyamat lassan játszódott le, de a XX. században már alig lehet vontatást, illetve kötetlen gabonát találni. A cséplőgépek elterjedése után ugyanis célszerűvé vált, hogy egy szérűre hordják be a gabonát, így nagy közös szérűk alakultak ki, rendszerint a faluk mellett, ide viszont már célszerűtlen lett volna a vontatás, tehát szekérrel hordták be a kévés gabonát.

347 A sarló-kaszaVáltás a munkaszervezetben is igen lényeges változást hozott. Bár továbbra is együtt maradtak a vándor aratóbandák, a családi vagy kalákaszerű munkatársulások, de ezek már nem a kialakult hagyományos jogrend szerint dolgoztak.

348 Teljes eszközváltás: faeke-vaseke. A magyar parasztságnak a faekéről a vasekére való áttérése körülbelül az 1830-as években kezdődött. Szórványos adatokból arra lehet következtetni, hogy egyes nagyobb gazdaságok körzetében a Zugmayer-, még inkább a korai Vidats-ekék ekkor kezdtek elterjedni a parasztok között. A Schwerz-féle hohenheimi és a Zugmayer-féle ekék valószínűleg 18251830 táján kerültek hazánkba, bár Pethe Ferenc már 1817-ben ismertette a szentesi „vas" ekét, amelynek a kormánya, talpa éppen úgy vasból készült, mint a „laposvas". Valószínűleg az ő buzdítására a vasekék már az 1840-es években meglehetősen elterjedtek.

349 Az 1850-es években a gazdára, sőt másolóra találnak az országban az angol Howard-, Hornsby-, a német Eckert-ekék. A külföldi ekék másolása mellett, ezek 344 Varga Gy. gyűjtései 1954. április 7-én Kovácsvágás, Vágáshuta, Nagyhuta Zemplén megyei helységkben; Papp B. gyűjt. 1960-ban Porcsalmán (Szatmár m.). 345 L. e műben Balogh István: A paraszti gazdálkodás és termelési technika c. tanulmányát. 346 A vontatás technikája az egész Alföldön hasonlóképpen történt, kisebb változatokkal. Voltak olyan helyek, ahol a vontatókat egyszerűen lánccal kötötték körül, elé fogták a lovat és húzatták. Baksay 1857. 11.- Más helyeken rudakat dugtak a vontató alá, a rudak kiálló végei alá pedig kerekeket raktak, s így kevesebb magveszteséggel történhetett a vontatás. Galgóczy 1865. 124. Ebből a primitív vontatóeszközből fejlődött ki az ún. vontatókocsi vagy bolondkocsi, amely állandó kerekeket kapott, sőt repcevontatáshoz le is deszkázták. Mezei gazdák Barátja 1830. 33-35, 81-85, 113-114, 137-144, 145-151, 152-160, 166-170, 209-211, 241-242, 305-307; Gazdasági Lapok 1856. 229; Magyar Gazda 1843. 987, 1517; Balogh István 1936. 122; Balassa 1940. 38-41; ua. 1949. 286292; Györffy István 1928. 16-19. 347 Gazdasági Lapok 1864. 421; Galgóczy 1865. 116. 348 Madarassy 1928. 83-93; Magyar Gazda 1841. 105-106; Takács Lajos 1962. 67-91; Hoffmann Tamás 1963. 349 Nemzeti Gazda 1817. 28-30, 86-95, 97-104; Magyar Gazda 1841. 232; Stephens 1855-1868. II. 30; Falusi Gazda 1857. 140; Sevin 1944. 5. 200