Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

motoros cséplés is.

170 Európában, főleg Svájcban pedig ebben az időben kezdik villanymotorral hajtani a cséplőgépeket.

171 A géppel való cséplés kezdeti korában, főként az 1850-es években, több helyen készítettek emberi erővel hajtható cséplőgépet is. Ezek a gépek azonban túlságos nagy erőfeszítést igényeltek a munkásoktól, ez eredmény mégsem volt kielégítő, mert a gép sebessége változó volt, s általában a dob nem érte el a kellő sebességet.

172 Ennek ellenére állítólag Cseh- és Poroszország, valamint Lengyelország kisgazdáinál eléggé el volt terjedve.

173 A magtisztító gépek elsősorban a hagyományos magtisztító elvekből indultak ki, a régi eljárást tökéletesítették. A magtisztításnak két fontos fázisa a szelelés és a szemek nagyságát figyelembe vevő rostálás. Az első szóró, illetve rostáló gépeket parasztok készíthették, de a XVII. század elején már gyári készítményekkel is találkozunk, főként Hollandiában és Angliában. A szerelőrosták mai formáját valószínűleg a francia Dombasle tervezte a XIX. század elején. Németországban a XVm. század végén jelentek meg a szóró és rostáló gépek. Ezeket az egyszerű szerkezetű gépeket a XIX. század első felében Garret, Hornsby, Knapp, Jossé, L'Hullier, Ransomes, Simn-Hoad, Pernolett tökéletesítették.

174 A szerelőrosta gépeket az 1840-es évektől kezdve cséplőgéppel is összekapcsolták, majd összeépítették.

175 A szórórosták azonban egyelőre nem választották szét az azonos nagyságú, de különböző alakú magokat, így tehát a búza közül nem szedték ki a konkolyt. Erre a célra 1841 ben alkalmaztak szerkezetet: ferdére állított lapra gubadarabot kötöttek, s a konkoly ezen fennakadt.

176 Körülbelül ez időben készítették a Vachon-féle lemezt is, melynek az a lényege, hogy egy sík fémlemezen kis bemélyedéseket fúrtak, a lemezre búzát öntöttek, s kevés rázogatás után a konkolyszemek a bemélyedésekben fennakadtak, míg a búzaszemek leperegtek a lemezről. A találmányt azután Marót francia gépgyáros tökéletesítette, aki a Vachonféle lemezt henger alakúra hajlította. Most már a forgóhenger belső részén ömlik végig a gabona, s így választódik ki a konkoly a búza közül. Marót találmánya az 1873. évi bécsi gazdasági világkiállításon nagy népszerűségre tett szert, bár ekkor már hasonló elven működő konkolyválasztó gépek másol is ismeretesek voltak.

177 Ezek közül nevezetesebbek a francia L'Hullier- és a Mayer-Trieurféle konkolyozó rosták (ez utóbbiról terjedt el nálunk a „triőr" elnevezés).

178 A konkolyválasztó gép végül 1875-ben újabb módosítással érte el végleges és ma 170 Uo. 1908. 107-114. 171 Gazdasági Lapok 1912. 756. 172 Uo. 1852. 454; Stephens 1855-1868. II. 338; Sevin 1944. 225. 173 Erdélyi Gazda 1875.307. 174 Uo. 1875. 218; Gazdasági Lapok 1853. 120. 175 Stephens 1855-1868. II. 361; Galgóczy 1865. 129. 17'6 Sevin 194. 15. 177 Mezőgazdasági Szemle 1884. 59-67. 178 Gazdasági Lapok 1873. 189, 275, 1874. 326, 1874. 245. 176