Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

birtok időszerűtlenné vált a kapitalista versenyben, s lassan tönkre is ment. (Az ugyancsak időszerűtlenné vált parasztbirtokot ekkor még egyéni munkaereje, igénytelensége fenn tudta tartani.)

21 A nagybirtok gépesítésének, általában kapitalista fejlődésének kérdését nem vizsgálhatjuk függetlenül a munkaerő kérdésétől. A magyar nagybirtokos 1848ig, évszázadok során kialakult hagyományos rendben, főként jobbágy munkaerővel dolgoztatott. így a munkaerő-ellátás nem okozott különösebb gondot. Sőt az 1840-es évek elején megjelenő első gépek a vándormunkások között okoztak nagy riadalmat.

22 A jobbágyfelszabadítás után a földbirtokosok között szinte pánik tört ki, mindnyájan a munkáshiányról panaszkodtak, s ez a kép az egész korszakon végigkísért. A földesúr munkaerejének több mint felét elvesztette, s a hiányzó részt pénzen kellett volna megvásárolnia. Erre azonban nem állt megfelelő tőke rendelkezésére. Ezért vagy a feudális csökevények fenntartására törekedett, vagy a gépesítés útjára tért.

23 Az 1860-as években meginduló vasútépítési, lecsapolási munkák is jelentékeny munkaerőt kötöttek le, s a kedvezőtlenebb körülmények között dolgoztató földbirtokosok a legnagyobb munkák idején nehezen kaptak munkásokat.

24 Egyre többen panaszkodnak ekkor az arató- és cséplőmunkások túlzott követeléseire,

25 s a mun21 B. M. felvidéki (Zemplén-Abaúj megyei) olvasó írja levelében: „A jelenlegi gazdasági viszonyok közt legrosszabb dolga van a kaputrokkosféle kisbirtokosnak; műveltségi állása és neveltetésénél fogva ugyanis vannak némi természeti és társadalmi igényei, mikből ki nem lehet vetkeznie, maga nem fogja és foghatja meg az ekeszarvát, és házivászon ruhát nem hordhat, de valamint a közterhek, úgy a gazdasági szükségletek sokkal érezhetőbben súlyosodnak reá, mint a nagybirtokosokra, ő evvel nem bírja ki a termelési concurrentiát, már csak azért sem, hogy sem a hasznos gépek kedvezéseit nem veheti, sem a nagyobb téren működhetés előnyeit; hiába látja át a javítások szükséges voltát, korlátolt állása nem engedi azok létesítését, sőt gyakran, csak hogy mindennapi szükségleteit fedezhesse, tőkéjét, azaz földjét kell fogyasztania." Még annyi pénzük sincs, hogy adójukat megfizethessék, nemhogy gépeket vegyenek. Falusi Gazda 1857. 70; 1. még Gazdasági Lapok 1854. 627. 22 A gömöri kepés aratók panaszkodnak, hogy az Alföldön már sok helyen kaszával aratnak, s cséplőgép is van, ezért kevesebb munkát kapnak a sarlóra és a csépre. Magyar Gazda 1843. 1004. Hasonló adatot idéz Sevin 1944. 25. 23 Temesvári levelező mái- 1852-ben munkáshiányról panaszkodik, s telepítést javasol a sűrűbben lakott vidékekről. Gazdasági Lapok 1852. 506. Galgóczy 1855-ben szintén igen sok vidéken állapít meg munkáshiányt. Calgóczy 1855. 204. A Nógrád megyei tudósító arról panaszkodik, hogy „még a tót atyafiak sem jöttek el ebben az évben", emiatt a rétek, sőt a lucernások is kaszálatlan maradtak. Gazdasági Lapok 1857. 383. A munkáshiány miatt vásárolt marokrakó aratógépet Rósa Lajos földbirtokos 1858-ban. Uo. 1858. 491. Baranya megyében sem lehetett nyomtatót kapni, ezért vettek lovas cséplőgépeket, de ez sem elég kifizető, csak a gőzgépek segítenének a munkáshiányon. Magyar Gazda 1859. 415. Ugyanez a helyzet Zsitvagyarmaton. Uo. 1859. 448. Erdélyben mintegy 18 millió kézi- és igásnapszámtól estek el a földbirtokosok, ami kb. 12 millió Ft értéket jelentett. Erdélyi Gazda 1877. 39. 24 Sevin 1944.96. 25 Szlavónia egyes területein emlékezet óta a nyomatás a Baranya megyének privilégiuma volt. Most azonban a nyomtatók amellett, hogy csikóikat is elhozzák s itt tartják, még legelőt, faizást is követelnek a nyomtatórész mellé. Gazdasági Lapok 1860. 404. Somogyban is „rémítő drága" a napszám, Magyar Gazda 1860. 125. Galgóczy szerint „gyakran kénytelen a gazda munkáshiány miatt gabonáját romlásnak hagyni". Galgóczy 1865. 128-129. - A munkáshiány okát részletesen elemzi Ditz 1869. 106-108. Az író rámutat arra is, hogy a munkáshiány csak idényjellegű, mert az év nagy részében a nagybirtok nem képes foglalkoztatni a munkásokat. 149